HTML

Vándorsün

A nyaralásaink útinaplója

Friss topikok

  • Sünmalac: @Labasmaz: Hát nekem is sokkal szimpatikusabb volt az SSI tanfolyamunk például, de mit lehet csiná... (2016.11.02. 20:09) Mexikó XXI - Búvárkodás kezdőknek
  • Eddie: A pizza tapasztalatom szerint Velencében is ugyan olyan finom,mint bárhol Olaszhonban! A kis, eldu... (2016.04.13. 12:39) Olaszország 04 - Velence
  • frikazojd: Egyszer kerdeztem Ali haveromat, aki paki, hogy miert utalja az indiaiakat, mert igy kivulrol mind... (2013.04.24. 12:55) India IX - Amritsar
  • Sünmalac: @Mihaszna Kelly: Nagyon képben vagy :) Fogalmam sincs miért, de le kellett szállnunk Gwaliorban, v... (2013.04.23. 23:08) India VII - Agrán át délkeletre
  • Rovarirtó: Durván poloskák szobák lehettek ha ott csücsültek a párnán! :) Azonban a poloska jelenléte nem min... (2012.11.20. 20:10) Fülöp-szigetek I - Egy nagyon hosszú nap

Linkblog

Thaiföld XVIII - Thaiföldön tanultuk

2011.06.12. 11:17 Sünmalac

Thaiföldön összesen 50 napot töltöttünk, ezalatt a legészakibb határt 4 kilométerre közelítettük meg, a legdélibbet pedig át is léptük. Ezalatt naponta átlagosan 43 eurót költöttünk. Ebből 20% ment el szálláshelyekre, 14% utazásra, taxikra, 24% látnivalókra, túrákra, 42% pedig élelemre, és vegyes marhaságokra, mint például orvosra, újságokra, ivóvízre és egyéb, nem kategorizált tételekre.

12 különböző városban aludtunk meg, egy éjszakát vonaton töltöttünk.

Egyetlen szállással, sőt egyetlen mosdóval sem találkoztunk, ahol meleg víz folyt volna a csapból. Ez nem azt jelenti, hogy hideg víz jött volna, hanem békés huszonpár fokos, amiben még a tél rettenetes huszonnyolc fokos fagyában is remekül lehet fürdeni. Borotválkozni viszont a zuhany meleg vizével lehetett csak.

Thaiföldön mindenhol van KFC és 7-11, viszont McDonalds vagy Pizza Hut csak a legnagyobb bevásárlóközpontokban található.

Helyi szokás, hogy az utcán már akkor árulják a filmek kalózkópiáit, amikor még mennek a moziban. Sőt, élelmesebb éttermek esténként leadják az egyik aktuális mozifilmet. Mondani se kell, hogy ez a helyi erőszakszervezeteket egyáltalán nem érdekli, a rendőr is innen veszi a DVD-t.

Mindenki mindenhova robogóval jár. A rekord öt fő volt egy saccra százhúsz köbcentis automata robogón, a következő konfigurációban: apuka fogta a kormányt, az ölében ült a két éves gyerek, a három és az ötéves kislány mögötte, és a sort az anyuka zárta.

Negyven év feletti vidéki thaioknak egytől egyig rettenetesen eltorzult, gusztustalan, gombás lábkörmük van.

A szigeteken gyakran találkozni robogós taxikkal; mindig érdekes amikor egy egyötven magas pacák akar meggyőzni, hogy üljek fel mögé a robogóra a nyolcvan literes, telipakolt nagyhátizsákommal és a huszonöt literes, szintén repedező kishátizsákommal, és ő majd jól elvisz engem a szállásomhoz. Erre csak rárak az, hogy mi ketten vagyunk, ő meg láthatólag egyedül.

A thai abc a kambodzsai egy variációja és szemben mondjuk a cirillel, nyugati ember számára egy nyaralás alatt megtanulhatatlan. A thai történetírás szerint az egyik királyuk egymaga találta fel és terjesztette el az országukban.

Az átlagos thai hostelszobában három gekkó található, kettő és tizenkettő centiméter közötti méretekben.

Minden thai szerencsehozó amuletteket visel. Ezek kicsi, nyakba akasztott Buddha képek, amik gyártása komoly ipar, és ha egy watról elterjed, hogy ott valami csoda történt, akkor megcsinálták a szerencséjüket, és felvehetnek kétszáz kézművest, messze földről fognak hozzájuk zarándokolni; az egyik dél-thai wat százezer számra készíti az amuletteket évről évre, amiket a lelkes thai lakosság mind meg is vásárol.

Nincsenek galambok, viszont minden tele van majnákkal, akik párban járó szégyentelen tolvajok, viszont sokkal helyesebbek, mint a galambok, és nem váltják ki az évtizedek alatt begyakorolt viszolygást, amit a Blaha Lujza téri szürke, tetves rajok okoznak. 

A fuvarra váró thai taxis képes egy nap alatt ötször utánunk üvölteni, hogy „taxi, taxi”, annak ellenére, hogy az előző négy alkalommal is látta, hogy a mellette álló szállodába mentünk be.

Még a turistaiparban dolgozó thaiok is csak kicsit beszélnek angolul, és azt is megdöbbentően rosszul, nem csak szókincs és nyelvtan szempontjából, hanem egyszerűen érthetetlen a kiejtésük. Eddig csak itt találkoztam olyannal, hogy olyan ember próbált egész napos túrát eladni, aki láthatólag egy alapfokú nyelvvizsgáról is azonnal kihajítanának.

Míg Egyiptomban a járdát a boltok kiterjesztésének tekintették, és a járdára lépés vásárlási szándékot jelzett, Thaiföldön szemétkupacok, alvó kóbor kutyák, parkoló autók és poszter állványok teszik lehetetlenné a használatát. Viszont még Bangkokban is minden utca legalább kétszer olyan széles, mint amit a forgalom indokol, tehát nyugodtan lehet őket használni sétafikálásra.

Turistaszemetet meglepően kevés helyen árultak és azt sem nyomulósan. Habár idegesítő, hogy minden egyes nyomorult taxis és tuktukos megkérdezi, hogy nem akarunk e velük utazni, legalább egy nemleges válasz után nem próbálnak meg meggyőzni, hogy de, mégis.

Eddig az egész világon csak Thaiföldön találkoztunk olyan hivatásos sofőrökkel, aki láthatólag nem tudták kezelni a váltót, és egyesben nyomorgatták a kocsit még ötvennél is, kilométereken keresztül.

A thai kormány komoly célja, hogy betartassák az alapvető robogós biztonsági szabályokat, ezért tele van minden táblákkal, amiken egy bukósisak van és mellette a 100% felirat, és semmi más. Állami intézmények kapujára ki van írva, hogy „Helmet only area”, amit nem teljesen értünk, ha a parkolóig eljutottak sisak nélkül, akkor már nem mindegy? Mindezek ellenére szent őrültként néztek ránk minden motorkölcsönzőben, amikor sisakot kértünk, és húsz hely robogósból egy jó, ha hord sisakot.

Nem tudnak olyan lépcsőket építeni, amiknek vízszintesek a fokai, mindegyik egy kicsit leejt, függetlenül attól, hogy egy magánházról, vagy egy középkategóriás szállodáról van szó. Hasonlóan, nem képesek a fürdőszobák padlóját úgy belőni, hogy a lefolyó felé leejtsen, még akkor sem, amikor nyilvánvaló kísérletet tesznek rá; a víz rendre egy másik sarokban formáz helyre kis tócsát.

Az összes thai irtózatosan nagy SUV-kat vezet, amiket a kormány adókedvezményekkel támogat, és baromira nem látnak ki a kormány mögül.

Minden thai városban tartanak nyilvános női aerobic órákat sötétedés után, ahol csúnya és kövér középkorú thai nők végeznek feltűnően nem megerőltető testmozgást iszonyatosan hangos és rossz popzenére.

Thaiföldön balra tarts van, de minden sofőr szeret időnként áthúzódni a jobboldalra, akkor is ha erre semmilyen forgalmi helyzet által indokolt oka nem lenne. Ezt különösen töküres utakon, beláthatatlan kanyarok előtt szeretik előadni. Fogalmunk sincs miért nem láttunk több kiégett roncsot az utak mellett.

Thaiföldön a location-sensitive internetes reklámok közül a leggyakoribb a „Find a foreign husband” volt.

Thaiföldön rendkívül gyakoriak a transzneműek, akiket összefoglalóan gatoui-nak hívnak. Ezt bátran fel is vállalják, rengeteg helyen futottunk feltűnően ádámcsutkás pincérnőbe. Sajnos a populáción belüli arányuk ellenére elég borzasztó jogi helyzetben vannak, a nyilvános diszkrimináció teljesen megszokott, ki vannak zárva a jobb keresetet biztosító munkákból, és sokuk kényszerből a szexiparban köt ki.

A fekvőrendőr bevételi módszere a padlógáz.

Minden thai ház előtt, és minden hajó orrában található egy kis szentély, ahol a szellemek laknak, és időnként kiraknak nekik kis adag ételeket. Ezeket kacsalábon álló miniházakat tilos megérinteni, és iszonyatos sértés a lábfejünket feléjük fordítani.

A thaiok még Ázsiához képest is mélynövésűek, ezért rendszeresen lefejeltük az ajtónyílásokat, és a lábunk nem fért be egyetlen buszba se.

A vécék a turistás helyen leülősek, messzebb a városközponttól guggolósak. Nagyobb nyilvános vécékben van mindkét fajta, viszont vécépapírral csak a legelőkelőbb helyeken készülnek, az alapértelmezett módszer a slag.

Thaiföldön egyáltalán nem láttunk csöveseket, viszont kedd reggel tízkor a szemre tizenkét éves gyerek vidáman vezeti a családi boltot még egészen nagy városokban is.

Annyira olcsók és elterjedtek a robogók, hogy soha, egyetlen thait nem láttunk biciklire ülni. Viszont a turistáknak gyakran próbálnak kölcsönadni egyet.

Az egész országban tilos az éttermekben és zárt helységekben dohányozni, és teljesen megdöbbentő módon, ezt a törvényt be is tartják.

A turisták és a helyiek által megvásárolandó belépőjegyek ára közötti szorzó öt és tíz között mozgott. A kisebb látnivalók két és fél euróba, a legnagyobbak akár nyolcba is kerültek.

Thaiföldön kóbor kutyák vannak mindenhol. De tényleg mindenhol. Közepes méretű korcsok, akiket a helyiek ötletszerűen etetnek. Nem agresszívek, soha ránk nem morogtak, vagy ugattak, és nem is koldulnak, de az ember nincs hozzászokva, hogy az éttermen étkezés közben átügessen egy ötfős falka.

Thaiföldön sok a helyes csaj, de kevés a helyes pasi. Minél délebbre mentünk, annál rondábbak és barnábbak voltak az emberek.

A Magyarországon a teáiról ismert Oishi márka mindent gyárt, aminek bármilyen köze is van az élelmiszerekhez. Csipszek, sütik, narancslevek, dobozok, édességek hatalmas választéka vár minden közértben.

Nőknek tilos megérinteni a szerzeteseket, ha egy nő adományt akar adni egy szerzetesnek, akkor azt a földre vagy egy külön tálba helyezni, amit a szerzetes ezután óvatosan felvesz. Amúgy az országban minden férfi szerzetesnek áll egy időre, két hét és hat hónap közötti időtartamra.

A thai nők egyáltalán nem tudnak magas sarkúban járni, de mégis megpróbálják.

Ha van valahol légkondi, akkor azt biztos, hogy maximumon bőgetik. A mozikba pulóver kell.

Több angol napilappal is találkoztunk, és mindegyik egész jó angolsággal, és jó adag egészséges cinizmussal állt hozzá a dolgokhoz.

Ha az ember kicsit is kimozdul a turistacentrumból, akkor a fehér ember azonnal érdekességnek számít, helyi bakfisok falkái többször is az arcunkba ugrottak egy barátságos hellót visítottak, majd kacarászva elszaladtak.

Pincérképzés hiányában még a magyar éttermeknél is nehezebb rávenni a pincért, hogy rád nézzen. Ha nincs kedvünk üldögélni, akkor a fizetési folyamatot a fogás közepén el kell indítani. Valamint az asztalt se megrakni, se leszedni nem tudják, a tányérokkal egyesével rohangálnak ki-be a konyhából.

Jellemző a thai politikára, hogy a hadsereg a sajtóban nyugtatgatja a népet, hogy akármi is lesz a választások eredménye, nem lesz még egy katonai puccs.

Szólj hozzá!

Címkék: utazás pénz utazas thaiföld érdekességek hátizsákos turizmus

A bejegyzés trackback címe:

https://vandorsun.blog.hu/api/trackback/id/tr732977064

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.