HTML

Vándorsün

A nyaralásaink útinaplója

Friss topikok

  • Sünmalac: @Labasmaz: Hát nekem is sokkal szimpatikusabb volt az SSI tanfolyamunk például, de mit lehet csiná... (2016.11.02. 20:09) Mexikó XXI - Búvárkodás kezdőknek
  • Eddie: A pizza tapasztalatom szerint Velencében is ugyan olyan finom,mint bárhol Olaszhonban! A kis, eldu... (2016.04.13. 12:39) Olaszország 04 - Velence
  • frikazojd: Egyszer kerdeztem Ali haveromat, aki paki, hogy miert utalja az indiaiakat, mert igy kivulrol mind... (2013.04.24. 12:55) India IX - Amritsar
  • Sünmalac: @Mihaszna Kelly: Nagyon képben vagy :) Fogalmam sincs miért, de le kellett szállnunk Gwaliorban, v... (2013.04.23. 23:08) India VII - Agrán át délkeletre
  • Rovarirtó: Durván poloskák szobák lehettek ha ott csücsültek a párnán! :) Azonban a poloska jelenléte nem min... (2012.11.20. 20:10) Fülöp-szigetek I - Egy nagyon hosszú nap

Linkblog

Izrael V - Búvárvideó

2019.07.13. 21:18 Sünmalac

Három órányi kiinduló anyagból vágtam össze a tíz legjobb percet. Egy SJCam SJ5000X volt a kamera, alatta pedig egy 3000 lumenes lámpa segített színeket előcsalni. 

Szólj hozzá!

Izrael IV - Jordán különkiadás - Petra

2019.07.11. 20:17 Sünmalac

Ha már Izraelben voltunk, akkor elugrottunk Jordániába is: Petra romjai olyan „A” kategóriás látnivaló, amit szinte mindenki felismer a világon, ha máshonnan nem akkor az Indiana Jones filmekből.

Mielőtt magáról Petráról mesélek, egy kicsit bédekkerezek a vízum és jegy kérdésekről, ha csak maga a sztori érdekel, ugorj a Tovább utánra!

Ehhez először persze utazási irodát kellett keresni, akármennyire is rühellem a szervezett turizmus összes formáját, nem volt más választásunk, ha két nap alatt akartuk abszolválni a távot. Ráadásul nem csak az utazási iroda sápját kellett kifizetnünk, hanem azt a 90 dollár büntetést is, amit Jordánia kiszab azokra, akik nem töltenek legalább két éjszakát az országban.

A vízum ugyanis 90 dollár, de ha legalább két nappal később lépsz ki az országból, visszakapod.

Petrában magában is van egy komoly bünti, ha a vízumod napján veszel jegyet, akkor sokkal drágább. Ha másnap is visszamész a romvárosba, akkor visszaadnak egy csomó pénzt. Na ezt a zsetont az utazási iroda persze benyelte, mint kacsa a nokedlit.

Ahogy látszik a fentiekből, Jordánia pontosan tudja, hogy a turisták nagy részét csak és kizárólag Petra érdekli, és ezeket az embereket (beleértve minket is), keményen meg is sarcolja. Igazából van még egy csomó minden, amit érdemes lenne errefelé megnézni, lehetőleg még az előtt, mielőtt az aktuális közel keleti mumus eldózerolja a látnivalókat (vö: Palmüra), csak most reménytelenül nem volt rá időnk.

Jordánia egyelőre biztonságos és turista-barát, de hát Egyiptom is az volt valamikor, aztán két repülőgépet is felrobbantottak az elmúlt négy évben.

Szóval maradt az utazási iroda, vízummal, belépővel együtt 330 dollár volt a két napos túra. Volt egy napos verzió is, ott nettó három óra lett volna a romokban. Ha magunkban lettünk volna, akkor 3 nap alatt a feléből megoldjuk és hárommal kevesebbszer megy fel bennünk a pumpa a vörös ködig, de nem volt rá három napunk ugyebár.

Az első alkalommal ott forrt fel az agyvizem, amikor behúztak velünk egy parkolóba, ahol egyetlen szuvenír bolt volt csak, hogy ez most a fél út Petra felé, mindenki pisiljen és feltétlenül mindenki vegyen egy kalapot, mert nagyon fog az kelleni Petrában.

Ez azért volt szemenszedett hazugság, mert ekkor már csak tíz percnyire voltunk a romoktól, nem egy órányira, ahol tiszta és rendezett vécék voltak minden sarkon. A szuvenír bolt rémesen túl volt árazva, és mi még nem álltunk át teljesen az arab tempóra, ezért Kacsa vett magának egy fejfedőt. 70 dolláros árral próbálkoztak, lealkudtuk tízre, és elégedetten távoztunk. Petrában az arab kölykök 1 dollárért árulták ugyanezt. Egyért.

A csoporttal tartott két késő huszonéves hölgy is, Szingapúrból, illetve Új-Zélandból, akik az iskolapéldái voltak a „hogyan ne legyünk turisták” prezentációnak. Ők laza száz dollárt hagytak ott két sálért és két hűtőmágnesért, kifizetve a kezdőárat. Nem ez volt az utolsó ilyen húzásuk aznap.

Szóval egy fél órát eltoltak az életünkből azzal, hogy egy pofátlanul lehúzós boltban kóvályogtunk, ahelyett, hogy a romokat néztük volna, pedig az egynapos túrára jövőknek ez különösen fájdalmas időpazarlás volt.

A következő átverés ott volt, hogy az idegenvezetőnk lazán átszervezett minket egy másik hotelbe, annak ellenére, hogy határozottan és ismételten kértük, (és ismételten meg lett nekünk ígérve), hogy a bejárathoz közeli hotelben fogunk aludni, hogy másnap reggel hatkor kezdhessünk. A retkes francban fenn voltunk a hegy tetején, és kicsit üvöltöztem a hotel tulajával, amíg meg nem ígérte, hogy másnap reggel 7:00-kor levisz a bejárathoz. Ez is egy órával később volt, mint ahogy én szerettem volna.

A harmadik, ehhez kapcsolódó, hogy mind az idegenvezető, mind a hoteles kőkeményen tolta, hogy laza hatvan euróért eltaxiznak velünk Petra hátsó bejáratához. Azért ilyen sokért szerintük, mert oda csak négykerék meghajtással lehet menni és azt a kocsit külön kell beszerezni.

Na már most az Amersfoort-Amsterdam távon hatvan euró a taxi, nem Wadi Musa (a Petra melletti arab város) egyik sarkából a másikba, pedig Hollandia egy főre eső GDP-je laza tízszerese Jordániáénak. Attól lett igazán kerek a hab a tortán (képzavar oka az ön készülékében), hogy másnap reggel az ingyenes fuvarra a bejáratig beállt a csávó a saját 4x4-jával.

A helyiek szapulását ezzel befejeztem, lássuk, hogy mi is az a Petra.

Szólj hozzá!

Izrael III - Búvárbeszámoló

2019.07.09. 08:18 Sünmalac

A partszakaszon összesen olyan tíz helyet találtak ki maguknak a búváriskolák, ahova túrákat szerveznek. Magyar kifejezés híján a divesite-ot fogom használni. Korall mindenhol van, de ha egy szikla feltűnően szép, vagy van ott egy roncs, akkor inkább oda mennek az emberek, és ezek idővel fix, marketingelhető nevet kapnak. Például a Caves nevű helyen egy nyomorult barlang nem volt, csak egy korall boltív, de mennyivel menőbben hangzik az, hogy „Caves”, mint hogy „itt is szép a korall”.

Mivel víz alatt könnyű eltévedni, a túravezetőknek is jobb, ha kevés fix helyen kell tudniuk eligazodni, mintha csak valahol véletlenszerűen bemennének a mélybe. Ahol nem partról merülnek, hanem hajóról, ott a bójákat is ki kell rakni, mert nem szerencsés, ha horgonyokat dobálunk a korallra. Vagy az előző búvárcsapat fejére.

Az ember tök ritkán néz felfelé, hogy jön-e százkilós vashorgony ajándék az égből.

Itt ettől nem kellet tartani, csak parti merülések voltak, búvárfurgonnal szaladgáltunk a parti úton, és kis parkolókból caplattunk be a vízbe. A búvárfurgonok országtól függetlenül egyformák. Legalább húsz évesek, nagyon rozsdásak, és az üléseket kárpit helyett műanyag ponyva borítja. A jobbaknak a hátában vannak kialakítva lyukak, ahova a palackokat be lehet állítani, itt csak befektettük őket egymásra.

Az első hely, amit alaposan megnéztünk, a Mosquito nevű roncs volt. Ez egy folyami naszád volt, amit az amcsiktól kapott Izrael, még az ország alapításának környékén. Kipróbálták a Földközi-tengeren, ott felborult a hullámoktól. Aztán kipróbálták a kettővel nyugisabb Vörös-tengeren, naná, hogy itt is felborult.

Mivel Izraelnek elég kevés folyója van, ahol szükség volna egy folyami naszádra, ezután inkább elsüllyesztették, víz alatti látványosságnak. Nem volt olyan látványos, de azért kellemesen egyben levő kis hajócska volt, a fülkéjében pedig egy egész flottányi oroszlánhal (lionfish) úszott.

A magyar neveket csak ritkán tudom, úgyhogy szabad fordítok, és beírom mindig mögé az eredetit. Ezek NEM a hivatalos nevei a halaknak.

A környék másik roncsa viszont sokkal, de sokkal menőbb, Satil a neve. Ez is hadihajó volt, amit Izrael a franciáktól vett, még a hatvanas években. De mialatt a 13 hajóból álló családot hegesztette a hajógyár, a franciák meg a zsidók összevesztek valamin, és embargó alá kerültek a hajók. Persze az izraeli titkosszolgálatot se kell félteni, 1969 karácsonyán hat hadihajóra fellopakodtak a titkosügynökök, egyszerre lenyúlták mindet és röhögve hazahajóztak.

25 évvel később, amikor már nem volt rá szükség, ezt is szándékosan süllyesztették el, gyakorlóterepnek.

Mivel nem vihar végzett vele, hanem tűzszerészek, ezért nagyon szépen egyenesen áll a homokon, ezzel a roncsok nagy problémáját teljesen megússza, miszerint nehéz egy felborult és széttört hajón tájékozódni.

Itt megvan az összes alkatrész, beleértve a fantasztikus rádiótornyát a hajónak, ahova valamiért millió kishal (és a rájuk vadászó ragadozók) fészkelték be magukat.

Szólj hozzá!

Izrael II - Eilat és búvárkurzusok

2019.07.08. 12:00 Sünmalac

BMielőtt elmerülök (haha) a búvárkodás szépségeibe, mesélek a városról, és az itteni nyaralás kisebb nehézségeiről, ez nagyjából a bédekker része az útleírásnak.

Eilat Izrael egyetlen vörös-tengeri városa, főleg azért, mert az egész partszakasz összesen nyolc kilométer, úgyhogy nem nagyon férne el még egy. Jobbra a jordán, balra az egyiptomi határ. Eilat egyben Sopron egyik testvérvárosa is, és ezt annyira komolyan gondolják, hogy néhol kicit hibász magyarsággal is vannak feliratok.

museum.jpeg

Ahogy a város egyetlen, három szobából álló múzeuma elmeséli, a partszakaszt valamelyik nemzetközi egyezmény szerint a magukénak érezték (én a közel-keleti határkérdésekben nem nyilvánítok véleményt, itt az izraeli álláspont volt kifejtve, a jordánok biztos másképp gondolják), és a negyvenes évek végén a biztonság kedvéért két zászlóalj cserkészte be a töküres partszakaszt és büszkén kitűzte rá a zászlót.

Innentől megvolt Izrael harmadik tengerpartja is (a Földközi és a Holttenger mellett). A következő évtizedekben szépen lassan lepakoltak egy rakat hotelt, iskolát, és összesen három repteret, ami nem kevés fejvakarásra adott okot az út tervezésekor, főleg mert idén tavasszal zárt be az első kettő.

Van Eliat reptere, a város kellős közepén, aminek a helyére vidámparkot és hoteleket fognak majd felhúzni, van Ovda, ahova télvÍz idején jártak a fapadosok, és most nyílt meg Ramon, tizenöt percnyi buszútra, ami az új reptér.

Amúgy a város rettenetes hotelek sora, fölöttük pedig elég lepukkant panelek vannak a hegyoldalban. Meg úgy általában minden kicsit szétesős, mintha a harmadik világ jobbik felén járnánk, nem pedig egy Magyarországnál saccra háromszor gazdagabb országban.

Az árak viszont teljesen elszálltak, étteremben egyetlen egyszer sem ettünk, mert a holland éttermi árakat egyszerűen pofátlannak éreztük láthatóan rossz minőségű, balatoni lángosozó szintű helyekre.

A sör a tengerparton 6 euró, ami még nyugat-európai viszonyok között is félrenyelős ár, amit csak ici-picit enyhít, hogy adnak hozzá egy ingyen felest. Én viszont délután kettőkor, negyven fokban nem vodkázni akarok kétezer ötszáz forintért, hanem meginni egy korsó hideget, maximum a feléért.

Szólj hozzá!

Izrael I - Kalandos utazás

2019.07.01. 14:29 Sünmalac

Újra útra keltünk melegebb tájakra, bár ezúttal kicsit más konfigurációban. Ez csak egy rövidebb kör, kifejezetten búvárkodás céljával és most Csücsök és NemSün otthon maradt. Helyette Kacsa és Szőlő tartott velem, Csücsök keresztapja és keresztanyja.

Izrael felé vettük az irányt, egészen pontosan a Vörös-tenger parti Eilatba. Ide télen repülnek direkt járatban a fapadosok, nyáron viszont meglepően nehéz eljutni. Ebből én, mint egyszeri naiv ember arra gondoltam, hogy biztos holtszezon van, de nagy túrót, ilyenkor van az izraeli nyári szünet, és míg az átlag svédnek a 40 fok árnyékban rossz vicc, egy tel avivi családnak édes mindegy, hogy otthon van ilyen meleg, vagy a tengerparton.

Illetve nem mindegy, ezért is megy mindenki a tengerpartra ilyenkor. Ez van, ritkán járunk olyan országban, ahol van számottevő belföldi turizmus, elszoktunk tőle.

Mindenesetre elég kalandos volt az utunk, Szőlő ugyebár hozzám hasonlóan Hollandiában keresi kenyerét, ráadásul ugyanabban a városban, (itt vannak mindenféle ok-okozati összefüggések, amik a mese szempontjából lényegtelenek), úgyhogy hajnali négykor taxiba vágtuk magunkat Schiphol  (HajóTerem) felé, rácsodálkozva a nyári lápra éjszaka leülepedő ködre.

Elég zombihorroros volt a sztrádáról figyelni, ahogy a ködcsápok tekeregtek a csatornák fölött, de különösebb támadások nélkül elértük a repteret. Arra azért rácsodálkoztam, hogy a feltűnően azeri baltásgyilkos sofőrünk ott százhússzal suhan, ahol én a sebességkorlátot pontosan betartva kereken százzal megyek mindig.

Az amszterdami becsekkolás és biztonsági ellenőrzés sima ügy volt, a szokásos holland segítőkészség és figyelmes udvariasság kíséretében (vagyis bunkó volt mindenki, de legalább haladtunk), már ezzel rágyúrva, hogy mi is várt ránk a repülő túloldalán.

Amikor bemondták a légiutaskísérő kisasszonyok, hogy ugyan már, aki kisbőrönddel utazik, az legyen olyan kedves és most adja le náluk, mert így is – úgy is elveszik majd tőle, akkor az extrém szabálykövető holland utastársak szépen sorba álltak, a mellettünk hangoskodó öt tagú izraeli-amerikai család, hat kisbőrönddel és négy hátizsákkal, hirtelen spontán süketségtől kezdett szenvedni.

Szólj hozzá!

Címkék: repülés utazás izrael búvár hátizsákos turizmus eilat

Ázsia best of képek - I

2016.12.10. 13:32 Sünmalac

2011-ben már futottunk egy hasonló, 8 hónapos kört, akkor Dél-Kelet Ázsiában.

Több, mint tíz ezer képet lőttem akkor, és kellemes estéket töltöttem azzal, hogy a nekem legjobban tetszőket Photoshopban masszíroztam. Nagyjából ötven maradt a végére, amikből papírkópia is készült, itt van közülük az első adag, némi kommentekkel.

 

Szólj hozzá!

Címkék: utazás ázsia hátizsákos turizmus

Mexikó XXV - Barlang és hazaút

2016.11.28. 21:04 Sünmalac

Kirándultunk is néhányat a környéken. Ebből az első nekem és Kacsának ismétlés volt a hét évvel ezelőtti túránkról (amikor NemSün még csak egy internetes flört volt), de bőven megért még egy látogatást. Szerintem CDMX környékén leginkább alulértékelt látnivalója a Cacahuamilpai barlang, aminek simán lehetne helye az útikönyv főoldalán is.  

Akkora lyukról van szó a földben, amekkorát én máshol még nem láttam. Nyolcvan terem követi egymást, amiből persze csak az első húsz látogatható, de azok is akkorák, hogy ihaj. A legnagyobb 81 méter magas, tehát a Bazilika éppen csak kilógna belőle, viszont a Bazilikában nincs negyven méter magas cseppkő 

Ugyanebben a parkban van egy éppen csak kisebb másik barlang, meg két tíz kilométernél hosszabb földalatti folyó is.  

 

tabla.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: mexikó maja barlang mexikóváros

Mexikó XXIV - Pulque és mariachi

2016.11.19. 11:25 Sünmalac

Persze ha már két hétig voltunk Mexikóvárosban, akkor nem csak a régi látnivalókat vettük elő újra, hanem kipróbáltunk néhány új élményt is. Például egyik éjjel NemSünt otthon hagytuk az elsőszülöttemet felügyelni és elcaplattunk a Mariachik terére, ahol nem meglepő módon mariachikat lehet felbérelni. Ű 

Kis ismeretterjesztés: a mariachi a félhagyományos zenekar, ami félhagyományos zenét játszik, talpig népviseletben, de bőven merítenek a huszadik század eleji zenékből is. Őket szokás látni mindenféle filmekben, mint óbégató zenekart. 

Persze nem csak hülye turistáknak szóló giccsről van szó, tényleg élő a hagyomány. Ha például valaki egy kicsit tradícionálisabb bulit akar, az is erre a térre jön meghallgatni a kínálatot és megbeszélni a kiszemelt bandával, hogy szombat este nyolckor ezen és ezen a címen várja őket.  

Alapvetően mászkálnak körbe a zenészek, és lehet tőlük dalokat rendelni, (amiért illik borravalót adni) vagy csak belehallgatni a muzsikába.  

Amikor Kacsa legutóbb erre járt, akkor épp egy magyar néptáncegyüttes tagjaként tette ezt, és a velük tartó zenészek is beszálltak egy kis nemzetközi kulturális élménycserébe, együtt zenélve a helyiekkel.  

Sajnos most éppen szemerkélt az eső, ezért sokkal kevesebben voltak a placcon, mint szokásos. Mi is inkább elbújtunk egy kocsmába és onnan pislogtunk kifelé, de legalább megkóstoltuk a pulque nevű italt.  

A pulque a félig-meddig megerjedt agavelé. Sűrű, átlátszatlan fehéres folyadékról van szó, ami az erős sör kategóriában versenyzik alkohol szempontból. Mivel a pulque iszonyat romlandó, ezért csak erre a célra bejáratott helyeken lhet kapni, és mivel elég pocsék, nem is túl gyakran. Az ízéről nem tudok nyilatkozni, mert semmire nem emlékszem az este hátralevő részéből. 

Akarom mondani, mert ebben a pulqueriában mindenféle szörpökkel higították. Na, ezek a szörpök viszont borzasztóak voltak, szerintem nem lehettek rosszabbak, mint a natúr pulque lett volna, de a következő mexikói utamig nem fogom megtudni.  

img_20160727_210720.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: mexikó mexikóváros

Mexikó XXIII - Mexikóváros újratöltve

2016.11.16. 20:00 Sünmalac

Mexikóvárosban ezúttal hatodjára szálltam meg, és ha csak az érintéses átszállásokat nézem, akkor vagy tizedszer jártam a városban, úgyhogy jelentős rutinnal vetettük bele magunkat a városnézésbe. Két hetet voltunk itt, az elsőt még a vendégeinkkel, utána már magunkban.  

Leginkább Almát vittük várost nézni az első pár napban, például elmentünk a főtérre és megcsodáltuk a katedrálist (de a Templo Major múzeumba már nem jutottuk be, mert éppen hétfő volt, amire mi egyáltalán nem gondoltunk), illetve felmásztunk a citadellához a Szöcskeparkban. Ezeket én is meg Kacsa is harmadjára-negyedjére csináltuk, és igazából a történelmi óváros már elsőre se volt annyira érdekes.  

Megnéztük újfent Teotihuacant, most már gyakorlatilag végtelen rutinnal járva be a rommezőt. Ami újdonság volt, hogy a múzeum elé kiraktak egy "íjtároló" feliratú vödröt, amiről azt hittem elsőre, hogy én nem tudok spanyolul, de kifele jövet már voltak benne harci eszközök. Láthatólag több gyerek lövöldözött a vitrinek között, mint amennyit a múzeum vezetősége még elfogadhatónak talált.  

nyilak.jpg

 

Szólj hozzá!

Címkék: utazás mexikó lopás mexikóváros

Mexikó XXII - Búvárkodás haladóknak

2016.11.02. 20:27 Sünmalac

Zihua egyik fő célja a tengerparton döglés és halsütés volt, ezt sikeresen kipipáltuk, a másik pedig a búvárkodás. Mexikó nyugati partja persze nem ideális az utóbbira, koszos a víz és nincs igazán szép korall (a kaliforniai földnyelv egy másik tészta), de ahogy korábban részleteztem, időjárás okokból nem volt más lehetőségünk.

Ráadásul szezonon kívül voltunk, a korall hiányáért cserébe még csak az igazi óriások (manta rája, cetcápa) se kárpótolhattak. Szerencsére a képesítés megszerzése volt az elsődleges cél, az pedig jól ment.

Némi levelezés után az a búváriskola nyerte meg a pénzünket, aki a leglelkesebben válaszolt, és nem is csalódtunk. Joao csak velünk foglalkozott a négy napban, ugyanis más vevője nem volt, így bőven jutott idő mindenre. Kacsa Open Waterét összevontuk az én Advancedommal, úgyhogy minden merülésen gyakorolt ő öt percet, én tízet, aztán körbenéztünk a víz alatt.

Amikor azt mondom, hogy nem voltak ideálisak a körülmények, kicsit sem túlzok. Ásó kellett a búvárkodáshoz néha, olyan homokos volt a víz. Amikor az előtted úszó uszonyát meg tudod fogni, de a fejét már nem látod, akkor kis eséllyel szúrod ki a távolban elfele igyekvő teknőst.

angyal.jpg

Az én vizsgámhoz két kurzus kötelező és három szabadon választható: én a mélységi merülés és a víz alatti navigáció mellé a hal azonosítást, a tenger alatti fotózást, roncs merülést és a „tökéletes lebegés” opciókat választottam, kicsit túllőve a kötelező kereten, de Joao rugalmas volt.

Szólj hozzá!

Címkék: búvár mexikó Zihutanejo

Mexikó XXI - Búvárkodás kezdőknek

2016.10.16. 22:01 Sünmalac

Búvárkodni jó dolog, de valakinek, aki még sosem csinálta, a National Geographicos videóknál konkrétabb információt nehéz beszereznie, ha eldönti, hogy ő bizony kipróbálja a palackos merülést. Mi Zihuában két búvártanfolyamot is letoltunk, de a fentiek miatt, mielőtt élménybeszámolok, kicsit ismeretterjesztek is, hogy mi is zajlik a víz alatt, aztán a következő post már az alábbiak alkalmazása lesz a mi helyzetünkre.

Alapvetően rengeteg, rengeteg bűnbanda kínál búvárigazolványokat, amik egymással teljesen és tökéletesen kompatibilisek (erről a búvármaffiák ernyőszervezete gondoskodik) és nagyjából ugyanazt is tanítják a tanfolyamokon. Azért hívom őket maffiának, mert irtózatos pénzeket kasszíroznak nulla szolgáltatásért (szemben a búvárbázisokkal, ahol tényleg dolgoznak is az emberek, az oktató szervezetek csak a logójukat adják, de kötelező megvenni az összes könyvüket például, amit utána dobhat ki az ember)

Az alapvizsga az Open Water, ha bárki el akar indulni búvárkodni, akkor ezt kell megszerezni, és ez igazából mindenre elég is. Hivatalosan ezek a búvárvizsgák arra képeznek ki, hogy a haveroddal kettesben a saját oxigénpalackoddal merülj a környékbeli tavakban, de ilyen gyakorlatilag soha nem történik.

3 komment

Címkék: utazás búvár mexikó tenger

Mexikó XX - Zihuatanejo

2016.10.01. 21:46 Sünmalac

A hegyvidék után levittük a vendégeinket, Kacsát és Almát a tengerpartra is, ami azért júliusban szembeszeles manőver Mexikóban. Lehet válogatni az “esik”, “nagyon esik”, és “nagyon, nagyon esik, időnkénti hurrikánnal” tájegységek között. Ebből mi az első verziót választottuk, és így kötöttünk ki Guerrero államban a Csendes óceán partján, Zihuatanejoban.

Nem volt egyszerű a szálláskeresés: próbálgattam a többi parti várost is, Puerto Escondidót meg Huatulcót, de brutális árakat kértek mindenhol. A nyugati part nincs igazán felkészülve a nyugati turistákra, emiatt nem-spanyol nyelvű oldalon kevés ház van és azok is drágák. (És a spanyol nyelvű oldalakon meg iszonyat gagyik vannak csak, mert más a minőségi elvárás). Ha nem házat akartunk volna bérelni, hanem hotelt, talán egyszerűbb lett volna az élet, de nagyon rákaptunk arra, hogy senki nem lóg a szánkba.

pool.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: mexikó tenger Zihutanejo

Mexikó XIX - Kirándulások Pátzcuaróban

2016.08.24. 18:15 Sünmalac

Pátzcuaro fő durranása a tó maga, és a rajta levő szigetecskék. Ezek közül is Janitzio szigete az, ahova a turisták 99 százaléka eljut. Van is miért, egy laza negyven méter magas Morelos szobor áll a közepén, megduplázva a sziget magasságát. A fickó a mexikói szabadságharc egyik vezéralakja volt, de a szoborról a saját anyja nem ismerne rá: finoman szólva is baltával faragottak az arcvonásai.

A szobor belseje üreges, és egy rendesen életveszélyes lépcső visz fel a felemelt ökölben rejtőző kilátóig. Szép széles a rámpa, meg minden, csak a korlát ér nagyjából térdig, és alattad ott van a hat emeletnyi mélység, miközben fel-le közlekednek a turistacsoportok. Alul egy nagyléptékű mozaik van, hát nem tudom, milyen gyakran kell agyvelőt takarítani róla.

Szólj hozzá!

Címkék: utazás utazas mexikó patzcuaro

Mexikó XVIII - Vulkán és gyilkosság

2016.08.17. 20:31 Sünmalac

Otthon mindenki mindig azt kérdezi, hogy nem veszélyes-e Mexikóba utazni, nem fognak e megenni a banditák, és erre mindig azt válaszoljuk, hogy „á, nem, Mexikó békés, Guatemala, na, az gáz volt, ott a zöldségest is testpáncélos, gépkarabélyos őr védte”.

Na, most már Mexikóban is láttunk útszéli gyilkosságot.

Persze nem élőben, csak órákkal a cselekmény után, de eddig nem volt közeli élményem erőszakost halált haltakkal. Várhattunk miatta fél órát, amíg a rendőrök a kivégzett férfi körül helyszíneltek. Érdembeli fotóm persze nincs, mert nyuszi vagyok odatolakodni a kamerámmal, amikor egy hulla fekszik az árokban, szóval ez a legközelebbi kép:

 gyilkossag.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: utazás kartell mexikó gyilkosság vulkán

Mexikó XVII - Hogyan nyomjunk fel drogkereskedőket

2016.08.14. 22:45 Sünmalac

Vannak emberek, akik kicsit alternatív utakat járnak be az életben. Nem feltétlen reggel kilenctől ötig dolgoznak, nem biztos, hogy egyetem után belépnek egy multihoz és pár év után megnősülnek, majd gyerekeket nevelnek, nem az életük fő célja a saját lakás és saját kocsi, és ha az ember hosszabb időn át járja a világot, akkor belefut néhányukba.

Találkoztunk francia drogcsempésszel, aki évi két fuvar észak afrikai keménydrogból az év többi részében békésen nyaral, a búvároktatónk Thaiföldön egy kanadai mesterlövész volt, akinek elege lett, leszerelt és arra volt büszke, hogy három éve nem vett fel cipőt.

Beszélgettünk Egyiptomban amerikai nyugdíjas nénikkel, akik valahol az egyenlítői Afrikában tanítottak önkéntesként, és kiborították a taxisofőrjüket a reptérről befelé, azzal, hogy rácsodálkoztak, hogy milyen tiszta és rendezett minden Egyiptomban, ami azért nem a szokásos reakció fehér külföldiektől. Ők mesélték, hogy próbálják magyarázni az óvszerek használatát az iskolájukban, de csak egy vállvonás rá a válasz, hogy „az ember a banánt sem a héjával együtt eszi”, és hogy az amúgy ingyenes iskolának csak egyetlen feltétele van: hogy akik oda járnak, csak tisztított, kolera és parazita mentes vizet ihatnak (amit az iskola korlátlan mennyiségben ad), és ennek a betartatása valamiért kifejezetten nehézséget okoz.

Szólj hozzá!

Címkék: utazás természet mexikó kolibri

Mexikó XVI - Vízesések és katedrálisok

2016.08.05. 04:40 Sünmalac

Morelia városa is nemzeti hősről lett elnevezve, eredetileg Valladolid néven futott, ami azért békésebb név, mint a Moszkva tér, de hát Dunapentele se gondolta soha, hogy bárki átnevezné, aztán mégis mi lett vele.

Michoácan állam fővárosa, bő félmillió lakossal, és tőlünk egy órányira volt busszal, úgyhogy mint a civilizáció legközelebbi bástyáját, többször is meglátogattuk. Michoácan kiejtését a házunk előtt elhúzó Family Frrost jellegű autóktól tanultuk meg, akik az „állam legjobb fagyiját” reklámozták kb tíz percenként, olyan hangerővel, hogy beleremegtek az ablakok. Szóval: micsóákáááánnn.

Szólj hozzá!

Címkék: utazás természet édesség morelia vizesés Utazás gyerekkel uruapan

Mexikó XV - Élet Pátzcuaróban

2016.08.01. 16:52 Sünmalac

Pátzcuarót egy kellemes tóparti turistaváros, de a tó vize ritkán melegebb tizenöt foknál, a turisták meg inkább Mexikóvárosból illetve Moreliából jönnek, semmint Los Angelesből. A hosszúnadrágot délután néha lecseréltük rövidre, a szandál pedig csak egészen extrém esetekben lett elővéve; nagyon kellemes felföldi időjárás volt.

A „Pueblo Magico” státusz része az egységes utcakép: minden egyes ház vállmagassági pirosra van festve, afölött fehérre, vörös cserépteteje van, és a rajta levő feliratokat mind ugyanazzal a betűkészlettel fújták fel a falra, ugyanazokkal a színekkel: minden kezdőbetű piros, az összes többi fekete. Ez az arculat határozottan jót tett a városnak, meg persze az is, hogy így minden ház legalább be volt vakolva, és nem a meztelen betontéglákat kellett bámulni naphosszat.

hazstilus.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: utazás utazas mexikó skorpió

Mexikó XIV - A hét lámpás és egyéb kirándulások

2016.07.18. 05:07 Sünmalac

San Miguel de Allende ugyanúgy gringó gettó, mint a Maja Riviéra (70k lakosból 10k expat), de érzésre ég és föld a különbség: Playa del Carmen egy szelet Amerika a Yucatánon, míg San Miguelben beilleszkedni költöznek az emberek, egy kis extra kényelemmel.

Persze az ingatlan árak itt is brutálisan elszálltak, több száz ezer dollárba kerülnek olyan haciendák, amiket száz kilométerrel arrébb ötvenezerért utánad dobnak, de cserébe rendesen ki vannak építve a szolgáltatások.

Mi csak kétszer egy napra mentünk látogatóba. Kellemes másfél órás buszút átugrani Guanajuatóból, a Primera Plus szuperkényelmes buszain. A mexikói tömegközlekedés spektrumának felső harmada tényleg fantasztikus és igazából megfizethető. Hatalmas, puha, kényelmes székek, állítható lábtartóval, wifivel, repülőgépes egyéni szórakoztatóközponttal. Az előttem levő ülés háttámlájában konkrétan egy android tablet volt beépítve, Angry Birds-zel.

Szólj hozzá!

Címkék: utazás utazas természet mexikó piramis

Mexikó XIII - Múmiák és mókusok

2016.07.07. 04:08 Sünmalac

Múmiák!

Illetve holttestek, múzeumban.

mumiak.jpg

Guanajuato nagy durranása a Múmia múzeum (mármint Guanajuato szerint. Nekünk majdnem minden jobban tetszett.) Itt most nem négyezer éves egyiptomi királyokról van szó, de még csak nem is kora középkori kiszáradt indián holttestekről, mint az Andokban, hanem a 19-20. század fordulóján elásott szerencsétlenekről.

A sztori tipikusan mexikói: megadóztatták a temetőt, és akinek a (még élő) rokonai nem tudták fizetni az adót, azt bizony kikaparták és ment a kukába. Az így, erősen kegyeletsértő módon előásott testek kb két százaléka természetes úton mumifikálódott, ezeket jó üzleti érzékű sírásók megtartották és aprópénzért mutogatták. A legidősebb múmia sem régebbi kétszáz évnél, a legfiatalabb pedig 1958-as.

A mexikóiak halálhoz fűződő viszonya finoman szólva sem európai, a halottak napja itt például az egyik legnagyobb buli az országban, csontvázakkal, petárdázással, felvonulásokkal, partizással. Mi sajnos erről pont lemaradunk, de hát mindent egyszerre nem lehet. Kárpótlásul minden második turistapóló koponyás, és koponyamintás poharakat, csörgőket, tányérokat, kulcstartókat mindenhol lehet kapni.

A múzeum viszonylag ízlésesen mutatja be a témát, de a turisták persze hozzák a várt színvonalat, ide nem a Louvre közönsége jár, hanem a városszéli cirkusz szakállas nőjét jönnek megnézni, és borzongani, hogy jéé halott. Nekünk inkább zavaró volt az egész, és kisbaba holttestek meg kifejezetten borzasztóak, rájuk se tudtunk nézni. 111 holttest van vitrinbe pakolva, ennél többet igazán nem lehet elvárni, nem is kértek érte nagyon sokat, de örültünk, amikor kijöttünk.

Szólj hozzá!

Címkék: utazás utazas mexikó guanajuato

Mexikó XII - Élet Guanajuatóban

2016.06.29. 03:32 Sünmalac

Guanajuatoban legjobban azt szerettük, hogy tele volt élettel. Hat kockaköves tér köré épült fel a belváros, ezekre pedig több tucatnyi kávézó, söröző és étterem folyt ki, terasz terasz hátán várta az éhes és szomjas embereket. És nem csak üresen ásítottak a helyek, pörgött az élet, egyetemisták és bajszos munkásemberek kávézgattak egymás mellett. Minden ház más és más színre volt festve, élénk kékre, pirosra, okkerre, egyszerűen volt egy minden átható vidám hangulat, ami egyáltalán nem a turistáknak kedvéért volt mesterségesen generálva, hanem csak úgy jött.

Majd minden nap volt valami buli a városban, (pedig még csak közelében sem voltunk a nagy durranásnak, az őszi Cervantes kulturális fesztiválnak), hol valami kamu-őslakos banda vonult tíz ember szélességben dobolva és kántálva, hol a bányamérnökök szórták a söröket a tömegbe óriási pickupról, de láttunk kisiskolás diákokat is vonulva énekelni. Egyszer valami félmaraton szerű is volt (pedig egy ilyen vertikális városban az azért durva sport) egyszerűen, ha leült az ember egy teraszra, akkor volt mit nézni.

Szólj hozzá!

Címkék: utazás mexikó guanajuato Utazás gyerekkel

Mexikó XI - Festői skorpiótanya

2016.06.18. 22:18 Sünmalac

A tervezési fázisban kicsit bajban voltunk, hogy hova is menjünk Puebla után. Jött az esős évszak, és májusra igazából Veracruz tartomány ideális lett volna, de első körben nem találtunk jó szállást, illetve minden éppen csak túl messze volt minden mástól, hogy jól lehessen benne turistáskodni.

Taxco ezüstvárosát is nézegettük, de ott meglepő módon egyáltalán nem volt bérelhető ház a mi minőségi és ár igényeink metszetében. Moreliában meg is alkudtam egy jó házra, ami árban rendben volt, de minőségben erősen alulról közelítette a célszintet.

Az útikönyvet lapozgatva Guadalajara és Guanajuato is felmerült, mint célpont. Guanajuatora kerestem rá először, és azonnal beleszerettünk, noha korábban nem is hallottunk róla.

Ez egy egyetemváros Mexikóvárostól észak-nyugatra, de bőven Közép-Mexikón belül még. Réges-régi ezüstbányász központ, körülbelül 250 éven keresztül ez az egyetlen város volt felelős a teljes világ ezüstkitermelésének harmadáért. Ebből jó sok ezüst báró lett kőgazdag, és a tőkéből mára is maradt valamennyi, stabilan alacsony a munkanélküliség és magas a GDP az államban. A pénz persze hatalmi ambíciókat is szült, ez az állam volt a mexikói függetlenségi mozgalom őshazája.

Guanajuato egy meredek falú völgyben helyezkedik el, tehát az összes háznak fantasztikus a kilátása. Az első online apartmannál még hatalmas szemekkel néztük a fotókat, hogy milyen exkluzív hely lehet, aztán kiderült, hogy nem, minden egyes turistaszállásnak olyan az erkélye, mint más városokban a legelitebb negyedeké.

És a bérelhető házak között találtunk egy igazi gyöngyszemet. Egy sztárépítész építette villa, a város leggazdagabb részén, fantasztikus berendezéssel és remek értékeléssekkel. Hosszú és erőteljes alku volt, mire sikerült belenyomni az általunk elfogadható költségvetés legfelső vonala alá, de a miénk lett.

Szólj hozzá!

Címkék: utazás mexikó skorpió guanajuato

Mexikó X - Puebla és Cantona

2016.06.17. 03:57 Sünmalac

A tengerpartból elég volt a bő hónap, jól időzítve akkor költöztünk tovább, amikor volt rengeteg segítő kéz a gyereket és a cókmókot egyszerre kezelni. Ugyanis gigasok cuccunk van, valami hihetetlen mennyiségű. Olaszországba egymagam vezettem le egy nagyon telezsúfolt autóval, azóta rendesen vágtunk belőle, de a búvárfelszerelés elfoglal egy háromnegyed bőröndöt, a gyerek holmija bőven több mint egyet, és akkor mi még nem pakoltunk semmit sehova.

Ugyanis míg Európában teljesen reális volt, hogy minden szálláson van babaágy, vagy max kerítenek egyet a vendég kedvéért, ez itt egyáltalán nem repül. Úgyhogy van saját babágyunk, és bele matrac, mert a babaágy fenekén egy-két éjszakát kibírna, de azért négy hónapon át nem parkolnánk szegény Csücsköt kemény műanyagdarabokon. Van egy babaetetőszékünk, az összecsukható fajta, ami nélkül meg lehetne lenni igazából, de annyival kényelmesebb egy tizenöt hónapost úgy etetni, hogy le lehet rakni az asztalhoz és egy pillanatra el lehet fordulni, anélkül, hogy féltenénk az életét. Van néhány (tényleg nem sok) játéka, egy összecsukható fürdőkádja, ami nélkül megint meg lehetne lenni persze, de mivel ez a sok szar mind belefér a légitársaságok által megengedett limitbe (a kereteket persze erősen feszegetve), és a gyerek imád hosszasan pancsolni, miért is ne hoznánk.

És persze van egy babakocsink és egy autóba való gyerekülésünk is.

Vicces statisztika: a külföldön meghalt USA állampolgárok között az első számú halálozási ok a mexikói közlekedési baleset, a második a thaiföldi közlekedési baleset. (Ha nem országonként és típusonként összegezzük csak országonként, akkor is Mexikó és Thaiföld vezet, ha típusonként, akkor pedig az első a baleset, a második a vízbe fulladás és a harmadik az öngyilkosság). Ebből igazából az látszik, hogy hova megy sok amerikai, illetve hogy tényleg nem a késes mexikói a fő veszély, hanem a részegen beleszédülés a medencébe.

Szólj hozzá!

Mexikó IX - Élet Playában - Galéria

2016.06.09. 23:01 Sünmalac

És ahogy ígértem, a galéria az egy hónap alatt lőtt utcaképekből. Kivételesen írtam képaláírásokat is!

 

Szólj hozzá!

Mexikó VIII - Élet Playában - Második rész

2016.06.06. 04:15 Sünmalac

Az első házunk a harmincadik utcán volt, hat sarokra a Quinzétől, és itt már nagyon nem beszéltek angolul az emberek. Cserébe sok remek kajálda volt a közelünkben, és ha éppen nem volt kedvünk főzni, akkor fejenként 60-80 pesóból degeszre zabáltuk magunkat.

Néhány dologra persze nincsenek valahogy felkészülve, a munkához szükségem lett volna egy új egérre (az utazás és a baba kombója az előzőt tönkretette), és nem vagyok egy Góliát, a tenyerem sem helyettesíthető egy péklapáttal, mégsem sikerült olyan egeret találnom, ami egyáltalán közel lett volna a jó mérethez. Egyszerűen mindegyik túl kicsi. A legnagyobb egyben a legolcsóbb is volt, hat euróért. Annó a Lehelen vásárolt hasonló árfekvésű rágcsáló öt évig bírta, ez már most is húzza a belét, úgyhogy nem fogom megúszni, hogy ne keressek egy rendes számítógép boltot.

A vásárlásokat (egér és étel) a város hipermarketeiben ejtettük meg. NemSün minden kora reggel elvitte Csücsköt bevásárlósétálni, és nagyjából egy-két napra előre hozott ennivalót. Négy óriási bolt is elérhető volt: Mega, Chedraui, Walmart, és még egy, aminek a nevét is elfelejtettem: az egy rettentő minőségű diszkont volt, és csak egyszer néztünk be aztán fordultunk is ki onnan. A másik három eléggé azonos minőségű és árkategóriájú hipermarket volt.

Szólj hozzá!

Címkék: utazás utazas mexikó playa del carmen

Mexikó VII - Élet Playában - Első rész

2016.05.31. 05:29 Sünmalac

Ez egy kicsit rendhagyó post lesz, mert igazából narratíva nélkül próbálok csak sztorizgatni arról, hogy milyen is Playa del Carmenben egy bő hónapot élni. Elég hosszúra sikerült, két részre vágom, aztán majd még töltök fel egy teljes galériát is, úgyhogy képekre még várni kell, ez csak wall of text.

Turistagettóban élni mindenképpen érdekes élmény volt, de nagyon kívülállók voltunk. Sem a helyiek, sem a az egy hétre idelátogatók sorába nem illettünk be, minket finoman szólva sem ugyanaz érdekelt, mint az amerikai nyaralókat. Ezt persze tudtuk előre, a beach és a resort világa egyszerűen nem a mi bulink. Annó nyolc hónap Ázsiai körút alatt összesen három napot töltöttünk strandolással, és most is csak kerek egy délutánt.

Az alatt az egyetlen délután alatt is majdnem elhagytuk a babakocsit. Mivel az EasyJet eltörte a normális babakocsinkat, Hollandiában vészmegoldásként vettünk egy erősen budget kategóriásat használtan.  Szóval nem vigyázunk rá nagyon, gond nélkül ott hagytuk a homok szélén, amikor lementünk a partra. Mikor visszaértünk, már nem volt ott. Nem éreztük reálisnak, hogy bárki erősen kopott babakocsikat lopna, úgyhogy gyorsan körbekérdeztük a látótávolságon belüli éttermeket, és meg is lett, valaki önműködően biztonságba helyezte, hogy ne az utcán álljon.

De mi is az a Playa del Carmen? A második legnagyobb resort város a „Maya Riviérán”, Cancún után. Míg Cancúnban inkább az óriási szállodák dominálnak, itt sokkal élhetőbb a lépték, ide inkább költöznek az emberek, akár telelni, akár nyugdíjaskodni. A turisták világa egyetlen hosszú utca, az 5. sugárút (Avenida Quinta). Itt találhatók a luxusmárkák boltjai, ékszer és óraüzletek, összesen hat Starbucks, két Subway, és rengeteg-rengeteg turistaszemét bolt.

Ez utóbbi kategóriában is van van jó pár polc: a két üveg tequilát huszonkét dollárért hirdető pólóárus és a pici faragványokat 600 (!), a nagyokat 3500 (!!!!) dollárért áruló „kézműves remek” bolt. Komolyan, egy tisztes méretű, de azért nem túl nagy, elég szépen megfaragott fa iguána bőven egy millió felett. Nem színezüstből. Fából. A tenyérnyi színes békaszobrok, még mindig fából, százezer forint per darabért. Ez persze az extrém volt, de NemSün megpróbált bikinit venni és a főutcán nem talált húszezer forint alatt, ami még holland szemmel is túlzás volt.

Én is vettem fürdőruhát, ugyanis elfelejtettem fecskét is hozni az útra, azon az elven, hogy hatvan év alatt csak a férfiak társaságát preferáló pasik hordanak testhez tapadó fürdőruhát. Viszont arra nem gondoltam, hogy a búvárruha alá azért illik valamit venni, és a beach-gatya+neoprén kombó annyira nem repül.

Úgyhogy a babát tolva magam előtt, nyakamba vettem a Quintát, és benéztem egy fürdőruha boltba. Aztán még egybe. Aztán még egybe.

A párbeszéd ugyanaz volt mindenhol

-Do you have swimming trunks?

Buta fejjel néz rám. Kis háromszöget formálok a kezemből az ölem előtt, és megismétlem szótagolva:

-Swim-ming trunk?

A megértés beragyogja a szemét, széles mosoly, majd elkomorul az arca, magába süllyed és fejet ráz: érti mit akarok, de nincs neki.

Összesen 13 boltot jártam végig (nem viccelek, számoltam), mire egy nagy sportbolt úszóknak fenntartott szekciójában megtaláltam a hőn áhított céltárgyat. Itt láthatólag sportfelszerelésnek számít.

Nagyon erősen olyan érzésem volt, hogy sok az eszkimó, kevés a fóka helyzet van a fürdőruhaboltokban, mindenhol csak én voltam. Mint később megtudtuk a helybeli magyaroktól, elég durva rendszerességgel mennek csődbe a Quintán a boltok, egyszerűen a havi 4000 dolláros bérleti díjat nem termelik ki az üzletek. Gyors matek: ehhez napi 130 dolláros haszon kéne, ami 20%os haszonkulccsal számolva is 650 dolláros bevételt feltételez, anélkül hogy bármit is fizetnének a három alkalmazottnak vagy az áramcégnek.

Ugyanis van több magyar is Playában. Amikor mentem átvenni a bérautót, akkor botorkáltam a sötétben a Budget irodája felé és nézem, nézem, hogy ezek tök úgy néznek ki, mint a kürtőskalácsok. De vicces, gondoltam, viszek ebből a valamiből egyet NemSünnek. Rendeltem egyet spanyolul, az úr a pult mögött spanyolul válaszolt. Na mármost az én spanyolságommal már az alany és tárgy egyeztetése is kihívás, annak a megítélése, hogy a partner akcentussal beszéli-e a spanyolt teljesen reménytelen.

A következő kuncsaft szintén zenész volt, ő már angolul rendelt, és az úr elmondta neki, hogy ez bizony egy Transylvanian Chimney Cake. Mire benyögtem, hogy „Ja, hogy tényleg kürtőskalács, és nem csak annak néz ki” amire a válasz az volt, hogy „Miért nem mondtad, hogy magyar vagy?”

Rohannom kellett, de gyorsan lekezeltem Gyurival, és elmesélte, hogy vagy két tucat magyar él Playában, és rendszeresen összejárnak. Ő ingatlanos volt, a párja stylist és fodrász szakoktató, és pár éve lett elegük Magyarországból. Az ötlet (biztos a mexikóiak is szeretik a kürtöskalácsot, csak nem tudják mi az) megszületése után, még hazaszaladtak elvégezni egy tanfolyamot meg beszerezni a felszerelést, aztán belevágtak. Egy ideig eltartott, amíg beindult a bolt, és persze nehéz ugyanazt az ízt reprodukálni, amikor a búzalisztnek már a fogalmát is magyarázni kell, de mostanra már megy az üzlet.

Maga a kürtőskalács tényleg nem volt az igazi, de a palacsintájuk nagyon finom volt. Amikor legközelebb arra jártam, Gyuri párja, Ági felügyelte a boltot, és nagyon elgondolkodtam, hogy lefolytassak egy hosszas angol beszélgetést-e vele, mielőtt felfedem nemzetiségem, de inkább egy lendületes „Szia, kérek egy palacsintát”-tal kezdtem.

Még egy magyarral futottunk össze Playában, egy cserediák hölggyel, aki rettentően megörült nekünk, mert nem hallott magyar szót, mióta itt van. Ráadásul a magyar szó az pont NemSün szájából a palacsinta volt, mert éppen Csücsköt győzködte, hogy egyen még egy falatot. A kislány is nyaralt Playában, csak neki belföldi utazás volt, egy skandináv meg egy olasz csoporttársával. Az olaszra mindkettőnk gaydara bejelzett, és az ilyen szinkron ritkaság a családban. Ekkor éppen egy teaházba igyekeztünk, amivel NemSün már egy hónapja szemezett, hogy ide be akar ülni.  

Mert hát nem csak boltok vannak az egy szem turistautcán, hanem éttermek is, mindenféle stílusban és célközönségnek. Hamburger, homár, hal, olasz, görög, thai és indiai, és persze „autentikus mexikói konyha”. Az áraik eléggé szinkronban vannak, nagyjából 500 peso (25 euró, 7500 forint) két embernek egy vacsora egy-egy itallal, ami pesti szemmel nézve elfogadható, még ha nem is olcsó. Mexikói szemmel persze relatíve drága, ennél sokkal, sokkal kevesebbért is ettünk nagyon jókat máshol, úgyhogy inkább ünnepnapokra tartottuk meg.

Az adagok nagyok, a kiszolgálás figyelmes, a minőség hullámzó. Megérkezés után kipróbáltuk a Texas Burger Bar and BBQ-t, ami óriási adag sült krumplival és megehetetlen méretű nachostállal próbálkozott, de cserébe nem volt finom. Az Aldea Corazonba viszont visszajártunk luxusreggelizni, amikor csak módunk volt rá, mert 300 pesóból hatalmas adag finom tojást (extrákkal nem spórolva) és óriási pohár friss gyümölcsleveket kaptunk. Egy gondosan gereblyézett magándzsungel fái alatt voltak az asztalok, kis vízeséskével, tavacskával, cicákkal. Ez utóbbiak a gyerek örömére persze.

Három bevásárló központ is van az utcában (na jó, 3 kilométer hosszú, elférnek), és persze végtelen sok utazási iroda, akik elég agresszívan tolják a portékáikat. Nem sok vevőt fognak valószínűleg, de a haszonkulcs rettenetes lehet, egyetlen személynek többe kerül egy buszos romlátogatás, mint a kocsi bérlés benzinnel, biztosítással együtt. Persze nem csak a kötelező Tulum-Cobá-Chichen köröket árulják. A Maya Riviéra ökoszisztémájának része néhány luxusvidámpark is, negyvenezres belépőkkel: Xcaret, Xplore és Xel-ha. Itt cenoteozást, korallon snorkelezést, miniállatkertet, vízicsúszdát, mini maja romokat, zip-line csúszást, delfinsimogatást kínálnak, pont ugyanazt, mint amit meg lehet kapni a falakon kívül is, csak patyolattisztába csomagolva, gondosan fertőtlenítve. Persze az igazán érdekes programok mind felárasak, a 140 dolláros belépő csak a körbesétálást és a korlátlan büféfogyasztást foglalja magában.

A vidámparkokba külön designolt buszok viszik a palimadarakat, amik annyira autentikus dzsungelfeelinget kaptak, hogy a tetejükre kamubőröndöket ragasztottak, mintha csak Guatemala egy földútján döcögne a kedves vendég, nem pedig egy hatsávos autópályán.

Mi nem éreztük úgy, hogy laza hetven-nyolcvanezret (mindhárom együtt bőven kétszázezer forint felett lett volna) szeretnénk erre az élményre egy délelőtt alatt eltapsolni, úgyhogy inkább kihagytuk ezeket a parkokat. Ha pontosan tizedannyiba kerültek volna, akkor talán „egyszer élünk, nézzük meg” felkiáltással befizettem volna rá, de egyszerűen az ár-érték arány nem volt pariban. Nem tudom, kinek a tulajdonában vannak, de az a fickó brutálisan kaszálhat velük.

A gyógyászati turizmussal is ismerkedtünk, ugyanis nagyjából a második napon kiesett a tömésem, ami közvetlenül indulás előtt készült. Nagyon fel van készülve a horror amerikai fogászati árak elől menekülőkre a helybeli klinikák, egy angolul remekül beszélő néni rakta helyre a tömést és mindenképpen rám akart sózni egy koronát is, ha már arra járok, alig bírtam lebeszélni róla.

A rendelő egy ici-picit gagyibb volt, mint az otthon megszokott, és a fogász asszisztens nélkül dolgozott, és ennek érezhető volt a hiánya, látszott rajta, hogy néha kívánja bárcsak az anyukája egy polippal vonult volna szobára, mert akkor lenne még két extra keze. Az ár teljesen OK volt, és most egy hónappal később még nincs panaszom rá.

Az okostelefon penetráció száz százalékos, és a WhatsApp az ország idegrendszere. Ez egy SMS-kiváltó azonnali üzenetküldő program telefonokra. Az összes hirdetőtáblán kinn van az ikonja, és olyan reklámokat tolnak, hogy „Küld el ennek a hirdetésnek a fényképét a WhatsApp számunkra, és kapsz egy tíz százalékos kupont”. Mivel mocsokdrága a telefonálás Mexikóban, ezért mindenki inkább kifizeti a szintén horror áras mobilnet költségét, és egyáltalán nem telefonál. Én az összes szállásadómmal, turista irodával, sőt taxisofőrrel is WhatsAppon tartottuk a kapcsolatot.

A zene is persze Spotifyról jön, a kiscsajok a medencében készültek, és elemes, Bluetooth hangfalból játszották a tüc-tüct, miközben barnultak. Ezt onnan tudom, hogy a babával pancsoltam a kondónk közös medencéjében, és közben hallgattam a harmadik (na jó két és feledik) világ gazdag fiataljainak mindennapjait. A medencéje amúgy minden háztömbnek van kb, a miénk csak kéttenyérnyi volt, de ebből az egyik tenyérnyi elméletileg napozóterasz, gyakorlatilag bokáig érő babapancsoló volt. Szigorúan csak úszópelusban persze. (Protip: az úszópelus mosható, mondjuk 3-4x)

*** folyt köv ***

Szólj hozzá!