HTML

Vándorsün

A nyaralásaink útinaplója

Friss topikok

  • Sünmalac: @geegee: Ráth Végh István valamelyik könyvében olvastam, aki levéltárban gyűjtötte, az biztos, hog... (2023.06.09. 10:46) Törökország III - Égei tenger partvidéke
  • Androsz: Az legalább mellettük szól, hogy az a vonat nincs összefestékezve. Lehet, hogy ott levágják a kezé... (2023.05.20. 14:38) Egyiptom 2023 - 04 - Kairó körüli romok
  • Sünmalac: @Labasmaz: Hát nekem is sokkal szimpatikusabb volt az SSI tanfolyamunk például, de mit lehet csiná... (2016.11.02. 20:09) Mexikó XXI - Búvárkodás kezdőknek
  • Eddie: A pizza tapasztalatom szerint Velencében is ugyan olyan finom,mint bárhol Olaszhonban! A kis, eldu... (2016.04.13. 12:39) Olaszország 04 - Velence
  • frikazojd: Egyszer kerdeztem Ali haveromat, aki paki, hogy miert utalja az indiaiakat, mert igy kivulrol mind... (2013.04.24. 12:55) India IX - Amritsar

Linkblog

Izrael II - Eilat és búvárkurzusok

2019.07.08. 12:00 Sünmalac

BMielőtt elmerülök (haha) a búvárkodás szépségeibe, mesélek a városról, és az itteni nyaralás kisebb nehézségeiről, ez nagyjából a bédekker része az útleírásnak.

Eilat Izrael egyetlen vörös-tengeri városa, főleg azért, mert az egész partszakasz összesen nyolc kilométer, úgyhogy nem nagyon férne el még egy. Jobbra a jordán, balra az egyiptomi határ. Eilat egyben Sopron egyik testvérvárosa is, és ezt annyira komolyan gondolják, hogy néhol kicit hibász magyarsággal is vannak feliratok.

museum.jpeg

Ahogy a város egyetlen, három szobából álló múzeuma elmeséli, a partszakaszt valamelyik nemzetközi egyezmény szerint a magukénak érezték (én a közel-keleti határkérdésekben nem nyilvánítok véleményt, itt az izraeli álláspont volt kifejtve, a jordánok biztos másképp gondolják), és a negyvenes évek végén a biztonság kedvéért két zászlóalj cserkészte be a töküres partszakaszt és büszkén kitűzte rá a zászlót.

Innentől megvolt Izrael harmadik tengerpartja is (a Földközi és a Holttenger mellett). A következő évtizedekben szépen lassan lepakoltak egy rakat hotelt, iskolát, és összesen három repteret, ami nem kevés fejvakarásra adott okot az út tervezésekor, főleg mert idén tavasszal zárt be az első kettő.

Van Eliat reptere, a város kellős közepén, aminek a helyére vidámparkot és hoteleket fognak majd felhúzni, van Ovda, ahova télvÍz idején jártak a fapadosok, és most nyílt meg Ramon, tizenöt percnyi buszútra, ami az új reptér.

Amúgy a város rettenetes hotelek sora, fölöttük pedig elég lepukkant panelek vannak a hegyoldalban. Meg úgy általában minden kicsit szétesős, mintha a harmadik világ jobbik felén járnánk, nem pedig egy Magyarországnál saccra háromszor gazdagabb országban.

Az árak viszont teljesen elszálltak, étteremben egyetlen egyszer sem ettünk, mert a holland éttermi árakat egyszerűen pofátlannak éreztük láthatóan rossz minőségű, balatoni lángosozó szintű helyekre.

A sör a tengerparton 6 euró, ami még nyugat-európai viszonyok között is félrenyelős ár, amit csak ici-picit enyhít, hogy adnak hozzá egy ingyen felest. Én viszont délután kettőkor, negyven fokban nem vodkázni akarok kétezer ötszáz forintért, hanem meginni egy korsó hideget, maximum a feléért.

Boltok is csak nagyon mérsékelten vannak, mi kerestünk, de nem találtunk igazi szupermarketet, csak orosz import kiadásban, a helybeli orosz közösségnek. A többi inkább ilyen sarki kisbolt jellegű volt, ramaty választékkal, horror árakkal, úgyhogy a magunkra főzünk is ki lett lőve. Húsárút konkrétan sehol nem találtunk, fogalmam sincs, hogy egy csirkemellet hol lehetett volna összeszedni.

Ami viszont bevált, hogy találtunk egy remek kis pékséget, ahol jó arcok voltak a kiszolgálók (még ha általában erős túlerőben is voltak a vevőkkel szemben, kora reggel 8 péket számoltam meg a boltban), és nagyon finom cuccokat adtak. A másik kaja forrásunk az útikönyv által ajánlott gyorskajálda, ahol a pesti gyros/kebab helyi megfelelőjét árulták. A vaslapon pirított fűszeres csirkebelsőség tálukért is többször visszamentünk. Szív, máj, zúza, meg ilyesmi kis zöldséggel összesütve, krumplival, pitával és mártogatósokkal tálalva.  

kaja.jpeg

Ugyan a kaja szitu nem volt kiemelkedő, viszont shoppingból erős volt a hely. Ez egy áfamentes övezet valamiért, ezért minden tele van elektronikai boltokkal, ahol hosszú sorban állnak az izraeliek, összekapcsolva a nyaralást az új porszívó beszerzésével. Persze az áfakülönbség jó része a boltosok zsebében landol, de így is, amikor az első nap után bemondta az unalmast a vízalatti kamerám, egész jó áron sikerült lecserélni egy hasonlóra. Gondolom van limitje, hogy ki mennyi cuccot vihet haza, legalábbis más okát nem tudtuk elképzelni, miért is kérnek tőlünk útlevelet a helyi Media Marktban a kasszánál.

eilat.jpeg

A városban teljesen jó és olcsó buszok cikáznak fel-alá, sajnos viszonylag ritkán. A déli partszakaszra, átlag fél óránként visz az a busz, amiről bárhol le lehet szállni. Ugyanis van egy másik busz, szintén félóránként, de arról nem szabad sehol máshol leszállni, csak a reptéren, a város túlfelén. Hiába megy tök ugyanazon az úton, hiába tök üres, ha a városközpontba akarsz menni, akkor nem szállhatsz fel rá, annak ellenére, hogy meg fog abban a megállóban állni, ahova mi is mennénk.

A fent említett múzeumon kívül a város egyetlen másik hagyományos látnivalója a botanikus kert, a „világ egyetlen sivatagi esőerdőjével” (nyilván, senki más nem csinál ilyen marhaságot), ami öt darab mangófából állt. Ezeket lespricceltek egy párásítóval menetrend szerint hat percenként. Szerencsére épp ingyenes volt, mert valami esti bulira készültek, annyit pont megért, a 7 eurós belépő sok lett volna érte.

A kert tele volt pakolva fa Flintstones járművekkel, fogalmam sincs miért, de pofásak voltak. 

botanikuskert.jpeg

Na, de ennyi elég is Eilat szépségeiből, nem a víz feletti világ érdekelt.

Mivel Egyiptom mostanában ki van lőve, csak úgy, mint az onnan felszálló repülőgépek egy része, ezért lett Izrael a választás, mint a legközelebbi korallzátony.

A korall az egész világon mindenhol haldoklik és garantáltan el fog tűnni az évszázad végéről konkrétan mindenhonnan. Ez nem „kivéve, ha abbahagyjuk az esőerdők kivágását” vagy „kivéve, ha holnaptól minden szénerőmű leáll”. Nem. Ez a hajó már elment, visszafordíthatatlanul, az óceánok túl gyors hőemelkedése és a savasodása miatt az összes korall garantáltan ki fog halni 2100-ra és magával fogja rántani a fél óceáni ökoszisztémát, mert ugye a kishalak a korallzátonyokon nőnek fel.

Mivel a Vörös tenger feltűnően meleg volt alapból, itt egy kicsit jobban bírják, mint máshol, legalábbis egyelőre, úgyhogy itt még egész egészséges a zátony. Még.

Tanulással kezdtük a búvárkodást, Szőlő az Open Water kurzusnak látott neki, mi a Deep és a Nitrox papírokat szereztük meg. Az Open Waterről szóló búvárbejegyzéseimet lásd ITT és ITT. A Deep 40 méterig engedi, hogy merülj, a Nitrox (hivatalosan: „Enriched Air”) pedig másik levegőkeveréket enged használni. Igazából tényleges tanulás nincs mögötte, csak egy kis gyakorlat, meg egy kis beszélgetés, de ahhoz, hogy hordhass 36%-os oxigénpalackot, kell hogy meglegyen a kurzus.

De miért is jó, ha az ember nem légköri levegővel merül? A fő oka annak, hogy fel kell jönni a víz alól, nem az, hogy elfogy a levegő a tankból (simán vihetnénk kicsit nagyobb tartályt), hanem hogy a szervezetünkbe túl sok nitrogén oldódik bele a lenti nagy nyomáson, és amikor feljövünk a felszíni egy atmoszféra nyomásra, akkor bizony ez a nitrogén gáz kioldódik és buborékot képezhet, ami mondjuk a véráramba kerülve kellemetlen végeredménnyel járhat.

Ezért amikor túl sok nitrogén kezd összegyűlni a szöveteinkben, akkor bizony fel kell jönni egy kis szünetre, hogy kiürüljön a testünkből. Ha rekreációs búvárkodást végez az ember, akkor 6 óra alatt kiürül minden.

A normál légköri levegő durván 78% nitrogén gáz, 21% oxigén gáz és 1% egyéb. Ha kevesebb nitrogén van a palackban, akkor kevesebb is kerül bele az ember húsába, ergo tovább maradhat lenn kockázat nélkül. Rengeteg fajta gázkeverék van, amit lehet használni, a legolcsóbb ezekből a Nitrox, ahol egyszerűen több oxigén van ugyanannyi nitrogénhez.

Az arány 32-36% oxigén szokott lenni, ezzel a nitrogén lemegy 67-63%-ra, és ezzel arányosan hosszabbat lehet merülni. Azért nem használunk ennél is több oxigént, mert míg a nitrogénnel csak akkor van baj, ha feljössz (illetve, ha túl mélyre mész akkor felléphet nitrogén narkózis, berúgás tünetekkel), az oxigén konkrétan mérgező túl nagy koncentrációban.

 A 32% az ideális a durván 30 méteres merülésekre, a 36% a 25 méteresekre. Ennél mélyebbre nincs értelme Nitroxot vinni, mert megöl az oxigén, sekélyebbre meg azért nem, mert 18 méteren a nitrogén se para, ott tényleg csak azért van vége a merülésnek, mert mindenki elunta magát.

A Nitrox másik, kicsit szájhagyományos előnye, hogy kevésbé leszel tőle fáradt. Én ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, legalábbis egy placebo hatást mi is bebeszéltünk magunknak a Nitroxos merülések után.

Ezt a három bekezdésnyi információt sajnos bő két órán át magyarázta nekünk rettenetes angolsággal egy orosz búvároktató. Mivel online kellett előre lefoglalni Szőlő Open Water kurzusát, és az az tény, hogy a kiválasztott bázison mindenki orosz, nem esett le a levelezésből.

És az hogy orosz, az a kisebbik para, a munkáját is rosszul végezte, egyáltalán nem volt célja, hogy bárki jól érezze magát merülés közben. Gyorsúszásban végig úsztuk a távot aztán húztunk ki a vízből. Ez nem a szokásos élmény volt.

Az is fura volt, hogy előre kérték a fizetést. Tíz ország kb húsz bázisán merültem eddig, ez volt az első ilyen hely.

Hiába volt a mélységi kurzus része a mélységi navigáció, és hiába beszéltük meg a parton, hogy a roncstól elindulunk 30 fokban észak-keletnek, úszunk 90 tempónyit, amíg meg nem találjuk a két elsüllyesztett traktorgumit, aztán visszafordulunk és 210 fok, dél-nyugat irányban megpróbálunk visszatalálni, ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy leértünk, az oktató mutatta, hogy most mindenki állítsa be az iránytűjét, majd, mint a rakéta, elkezdett előre úszni a helyes irányba. Mi de facto nem navigáltunk, csak a tempót próbáltuk tartani.

Maga a mély merülésünk negyven méterre ment, és tartott kemény 8 percig. Értem, hogy olyan mélyen csak nagyon rövid időt lehet tölteni, de ez úgy szokott menni, hogy azt a rövid időt kihasználjuk a fenéken, aztán felhúzunk húszra, ahol boldogan úszkálunk egy fél órát. Nagy fenét, megvan a búvárnaplóm legrövidebb, 14 perces merülése, és ebben a tíz emeletnyi mélységbe le és fel ideje is benne van. Kétharmadig tele tankot cipeltem vissza a partra.

Szóval nem volt nagy élmény az elvtársakkal búvárkodni, szerencsére Szőlő az első nap után egy jó arc oktatót kapott, mi viszont a két napnyi kurzust letudva, az új képesítésekkel felvértezve, körbe kérdeztük a másik négy bázist azon a partszakaszon, hogy ki mit kínál.

Elég tisztán nyert egy fiatalos izraeli csapat, ahol mindenki jó arc volt, és még olcsón is merültek. Ők valahogy nagy üzemben tolták, kevés divesmaster ment naponta sok kört, gondolom ezért is voltak ők a legolcsóbbak. Se a minőséggel, se a profizmussal nem volt amúgy semmi gond, sőt.

Általában egy búvár iskola naponta két merülést tart, egy reggelit meg egy délit, aztán bezár a bolt. Itt napi hat merülés volt kiírva, amikra feliratkozhatott bárki. Ezt azért tudták megtenni, mert sekélyek a helyek nagyon, volt tizenkét, sőt, hat méter mély merülés is. Ezeket hagyták a nap végére általában; a nagykönyv szerint a legmélyebbel kell kezdeni a napot

Másik nagy profiljuk az Intro to Scuba Diving fél napos bohóckodás, ami az egyik legjobb lehúzás ebben a búvár buliban. Aki még soha nem próbált merülni, az kettesben az oktatóval végig úszhat egy nagyon sekély szakaszon, szigorúan kézenfogva, hat méter mélységben, majdnem annyiért, mint amibe egy öt napos Open Water képzés kerül.

A kedvenc divemasterünk ilyenből három kört is tolt a hat méteres zátonyon a nap végén, elég ki is nyúlt zárásra. Fárasztó dolog a nagyobb nyomás, még akkor is ha a biztonságos limiten belül maradsz.

Búcsúzóul egy kép egy wetsuiton csillező búvármacskáról.

macska.jpeg

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vandorsun.blog.hu/api/trackback/id/tr1614931586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása