HTML

Vándorsün

A nyaralásaink útinaplója

Friss topikok

  • Sünmalac: @geegee: Ráth Végh István valamelyik könyvében olvastam, aki levéltárban gyűjtötte, az biztos, hog... (2023.06.09. 10:46) Törökország III - Égei tenger partvidéke
  • Androsz: Az legalább mellettük szól, hogy az a vonat nincs összefestékezve. Lehet, hogy ott levágják a kezé... (2023.05.20. 14:38) Egyiptom 2023 - 04 - Kairó körüli romok
  • Sünmalac: @Labasmaz: Hát nekem is sokkal szimpatikusabb volt az SSI tanfolyamunk például, de mit lehet csiná... (2016.11.02. 20:09) Mexikó XXI - Búvárkodás kezdőknek
  • Eddie: A pizza tapasztalatom szerint Velencében is ugyan olyan finom,mint bárhol Olaszhonban! A kis, eldu... (2016.04.13. 12:39) Olaszország 04 - Velence
  • frikazojd: Egyszer kerdeztem Ali haveromat, aki paki, hogy miert utalja az indiaiakat, mert igy kivulrol mind... (2013.04.24. 12:55) India IX - Amritsar

Linkblog

Olaszország 04 - Velence

2016.04.12. 04:58 Sünmalac

Hogy epiteton ornansokat pufogtassak, Velence a Tengerek Királynője. Volt legalábbis valamikor, nagyjából addig, amíg Kolombuszék fel nem fedezték Amerikát. Ez utóbbi manővert erősen motiválta, hogy mindenkinek mindene tele volt azzal, hogy a velencei kalmárok degeszre keresik magukat a távol-kelet kincsein, és más is be akarta dugni a kacsóját a mézesbödönbe. És miután a portugálok meg a spanyolok sikeresen lefölözték a hasznot, Velence el is kezdett hanyatlani. Pár századot ugorva a végső pofont Napóleon adta meg, aki elfoglalta a várost, elsőként a történelem folyamán.

Mert ugyebár egy cölöpökre épült várossal gyakorlatilag semmit nem lehet kezdeni, ha az embernek nincs nagy flottája, és Velence gondoskodott róla, hogy rajta kívül senki másnak ne legyen. Ennek kapcsán a terjeszkedő birodalom először a dalmáciai kalózfészkeket füstölte ki és igázta le, majd a földközi tenger keleti medencéjében sorra a többi kereskedelmi kikötőt is. (Emiatt amúgy a Magyar Királysággal is háborúztak még az Árpád-ház idejében).

oszlop.png

Annak, hogy Velence többször csúnyán letörte az oszmánok tengeri ambícióit, sokat köszönhet a keresztény Európa, de annak, hogy egy komplett keresztes hadjáratot gyakorlatilag eltérített, és bedaráltatta velük Bizáncot (ami emiatt később már nem tudott ellenállni a törököknek, és elesett, megnyitva az utat Mohács felé), már kevésbé örülünk. Persze a Bizánc kifosztása előtt húsz évvel a bizánciak kardélre hánytak minden velenceit a városukban, úgyhogy nem volt teljesen derült égből villámcsapás a bosszúhadjárat. Kevés városállam volt, aminek ilyen messzire nyúló hatása lett volna a századok alatt a világpolitikára. 

Történelemleckét félretéve Velencében összesen ötször jártunk két hónap alatt, kétszer magunkban, egyszer szüleimmel, egyszer testvéremékkel, egyszer pedig Csücsök keresztapjával. A redundanciát kerültük, semmit nem néztünk meg kétszer (bár a fő turistacsapás bizonyos szakaszain elég sokszor áthaladtunk) és egyáltalán nem pipáltuk ki Velence összes látványosságát.

Igazából az, hogy reggel bő egy óra volt beérni vonattal, hazafele meg ugyanaz még egyszer nem korlátozta a hasznosan eltöltött időnket, a talpunk nagyjából ugyanakkorra kopott el mindig, mint amikor ránk esteledett. Csücsök mindeközben hősiesen lógott felváltva apja és anyja pocakján, időnként betolva néhány banánt, főtt tojást, párolt répát, felkockázott almát, szelet pulykasonkát és egyéb babanyalánkságokat. Nagyjából két óránként megálltunk ledöccenni, babát megszaglászni, aztán szabadjára engedtük a Krákent, hogy rendezze le Velence galambjait. Felváltva totyogtunk vele kézen fogva körbe-körbe miközben teljes galamb-görcsben nyögdécselt.

(Fiam, ha az osztálytársaid valaha is elolvassák ezt, akkor utólag is elnézést kérek)

Velence pont olyan, mint a filmeken. Palazzók, gondolák, japán turistacsoportok. Ez a Magyarországhoz legközelebbi A-listás látnivaló, és egyszer nagyon megéri megnézni. Semmi igazán kiemelkedő darab nincs benne, templomok, múzeumok, kávézók, az egész együtt áll össze egy egységes „this is nice” élménnyé. Nagyon ügyesen ügyeltek a városképre, nem nagyon lóg ki belőle semmi a Canale Grande gyűrűjén belül.

És ha az ember egy januári kedd délelőtt megy, akkor a vasútállomást a Szent Márk térrel összekötő kitáblázott főútvonaltól egy saroknyira már ördögszekereket fúj a vadnyugati szél, de a karnevál szombatján konkrétan közlekedési rendőrök irányították a gyalogosforgalmat.

Velencében a csámborgás a fő tennivaló, de hogy legyen egy alibi, amire felfűzzük a bóklászást, vettünk egy velencei múzeum jegyet, rajta 12 célponttal, és egyből meg is volt az ok, hogy miért is mennénk el az Arsenal városnegyedbe (azért, hogy lepattanjunk a hajózási múzeum ajtajáról természetesen, ami idén felújítás miatt zárva tartott). Amúgy az összmúzeumi jegy nagyon megéri, ha kicsit is körbe akar nézni az ember, mert a Dózse-palota belépője önmagában 15 euró körül van, a Szent Márk téri összes múzeum 19 euró talán, és a hat hónapig érvényes pass meg 24.

csatorna.jpg

Velence szíve a már többször emlegetett Szent Márk tér, ahol (nem túl meglepő módon) a Szent Márk székesegyház áll, illetve mellette rögtön ott a Dózsepalota (és annak az oldalában a börtön új szárnyába vezet át a szintén agyonfotózott Sóhajok Hídja).

A börtön mai szemmel persze olyan, mint egy középkori börtön, kopasz kőcellák, amikbe tömegével hajigáltak embereket, de ez volt Európa első olyan kótere, ahol legalább részben cél volt, hogy a rabok túléljék a bezártságot, és emiatt levegősebbre, ablakosabbra tervezték az egészet.

A Dózse-palotában, miután sikerült Csücsköt meggyőzni, hogy aludjon el anyján lógva, lassan, komótosan sétáltunk keresztül. A baba szereti, ha mozgásban van (=felébred, ha megállsz), úgyhogy NemSün minden mellett lassan elsétált, amíg én elolvastam az összefoglalókat, és összefoglaltam neki őket.

A Köztársaság elég organikusan nőtt az évszázadok alatt. Indult egy választott, de teljhatalmú dózséval, aztán jött a Nagy Tanács, amivel együtt kellett működnie, aztán a Kis Tanács, aztán a Tízek Tanácsa… ezek részben egymásból lettek választva, részben pont ütköző érdekeket képviseltek. Nem véletlen, Bizánc mellett Velence is az intrika szinonimája politológiában. És persze a megvoltak a klasszikusnak számító kukucskáló és kihallgató nyílások is a palotában, amikre ma már nagy piros nyíl hívja fel a figyelmet. A falnak tényleg füle volt.

kihalt.jpg

Megnéztük még a Távol-keleti múzeumot (amit egy velencei főnemes szólóban vásárolt össze utazásai során), a Természettudományi múzeumot, a ruha és parfümmúzeumot, a modern gyűjteményt, a nagy összvelencei történelmi múzeumot, de közben persze le is rogytunk egy-egy kávéra, fagyira mindenféle teraszokra.

Sajnos ebből a szempontból Velence egyszerűen siralmas. Öt különböző helyen ettünk/ittunk, és minden egyes alkalommal csalódtunk. A 11 eurós fagyikehely egyszerűen pocsék volt, míg Coneglianoban 5 euróért adtak ugyanekkorában emlékezetesen jót. Megértem én, hogy egy tengerre néző teraszért fizetni kell, de igazából egy ilyen helynek gyakorlatilag nem csökkenti a profitját, ha jó fagyit ad rossz helyett. Az egyik melegszendvicsemet félúton kidobtam, mert ehetetlennek bizonyult. A vásárolt echte originál velencei kimért csoki is pocsék, gyenge minőségűnek volt, pedig abból is pont lehetett volna ugyan ennyi pénzért középminőségű, de azért ehetőt adni. Ezt úgy kell érteni, hogy már a Milka minőségét sem érte el, ami a lila csoki árának szolid hatszorosáért legalábbis szakállmegszaggatós szégyen.

Igazából megértem a vendéglátósokat, mert úgyis annyi turista van és úgysem lesz senkiből visszatérő vendég, tehát tulajdonképpen kár strapálniuk magukat, de mégiscsak bosszantó. Gyakorlatilag az egyetlen stabil minőségű gyorskaja a vasútállomás pizzériája volt, de a forró csoki ott is csak fél adag volt a megszokotthoz képest.

Persze nem csak kajafronton jön a támadás, a szokásos póló-bögre-hűtőmágnes szentháromságból kimozdulva a velencei maszkok is hihetetlen bevétel forrást jelentenek, árulja is mindenki őket bőszen. Két fajta stratégia figyelhető meg: egyrészt vannak boltok, ahol tilos fényképezni már a kirakatot is (sok sikert a betartatásában) és vannak, ahol lelkesen ajánlgatják, hogy próbáld fel persze és csináljatok egymásról fényképet. Szerintem az utóbbi csoport a nap végén nehezebb pénzeskazettát cipel a bankba, mert ha pont ugyanazt árulod, mint az utcában mindenki más, akkor vagy árral, vagy eladási képességgel (jobb fordítás a salesmanshipre?) lehet csak kitűnni.

Egy kivétel volt az egyen szuvenírek halmazában: egy manufaktúra steampunk maszkokat is csinált, és nagyon próbáltuk magunkat meggyőzni, hogy kéne nekünk egy ilyen 50 euróért, de győzött a józan ész végül. Szép, szép, de mi a szöszt csinálnék vele otthon?

maszk.png

* folyt köv *

komment

Címkék: velence Olaszország

A bejegyzés trackback címe:

https://vandorsun.blog.hu/api/trackback/id/tr648589786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

báró Csekonics 2016.04.13. 11:09:12

Rendes étterembe mentünk be Velencében - nem is ért csalódás.
Pedig nem csak oda ugrottunk el, hanem Toszkána mellett iktattuk be (Padovából egészen hamar át lehet érni - csak egy tipp).
Gyorskaja: ha már olasz és gyors, akkor pizza :-)

furo80 2016.04.13. 12:38:58

Egy féreesö utcában kell éttermet, kávézót választani, nem egy tengerre nézöt. Az árban is van külömbség, akár két ucca között is.
Egyáltalán nem vagyok kötlekezö tipus, de Olaszországban járni és egy vasútállomáson pizzázni felér egy merénylettel a gasztronómiával szemben.

Eddie 2016.04.13. 12:39:48

A pizza tapasztalatom szerint Velencében is ugyan olyan finom,mint bárhol Olaszhonban! A kis, eldugott sikátorokban található kajáldákban, fagyizókban is érdemes próbálkozni!
süti beállítások módosítása