Malajziában összesen 26 napot töltöttünk. Ez lett volna több is ha a fülbetegségek miatt nem kellet volna kihagyni a búvárkodós, tengerpartos programokat.
A költség naponta 44 euróra jött ki, ebben nincs benne a továbbmenő repülőjegy költsége. Ebből 27% volt a szállás, 32% az étkezés, 21% a látni és tenni valók, mindössze 11% az utazás, a maradék pedig nem kategorizálható költségekre ment el.
Az országban mindenki beszél angolul, annak ellenére, hogy a kormány a félig-meddig mesterséges maláj nyelvet erőlteti, lévén, hogy a három nációnak nincs más érintkezési pontja. Olyannal is találkoztunk, hogy komplett indiai családok egymást közt is angolul beszéltek, de iszonyatos kiejtéssel és nyelvtannal.
A vizes palackokra nem űrtartalom van írva, hanem minimum űrtartalom, és ezt véresen komolyan veszik. Gyakorlatilag az összes palack túl van töltve, ráadásul iszonyú vékony falúak, tehát könnyen deformálódnak. Ez ahhoz vezet, hogy trükkös kinyitni a vizes palackokat, ha nem akarod leönteni a saját lábad.
A maláj közlekedésmérnökök láthatólag máshol tanultak, mint teszem azt a németek: az összes közlekedési lámpa elkeserítően hosszú ciklusokkal operál. Láttunk 90 másodpercen át zöld lámpákat is, egyenrangú kereszteződésben. Ez azt jelenti, hogy feltorlódik egy jó hosszú sor a lámpa mögött, aminek nulláról kell felgyorsulnia, amikor zöldre vált. Érzésünk szerint, ha a ciklusok hosszát a felére vágnák, megoldódna a dugók háromnegyede.
Magyar fül számára a maláj kitaláltnak hangzik. Flashbackjeim voltak harmadik általánosba, amikor túlzott Gyűrűk Ura fogyasztás után megpróbáltunk kitalálni egy saját nyelvet. Egyszerűen nem hozza azt a ritmust és kohéziót, amit az ember egy valódi nyelvtől elvár.
A malajziai angol nyelvű újság olvashatatlanul rossz, nemcsak a cikkek és az írásmód gagyi, de szerkeszteni sem tudják, boldogan megjelenik ugyanarról az eseményről két egymással átlapolódó információt tartalmazó cikk ugyanazon az oldalon. Viszont rengeteg érdekes belátásunk született a maláj néplélekbe az olvasói leveleket böngészve.
A távolsági buszok láthatólag nem terveznek be pisiszünetet egy ötórás buszútra, de ha az ember szépen kéri, akkor megállnak öt percre a következő benzinkúton.
Sokkal kevesebben néznek ki jól Malajziában, mint Thaiföldön. Se az indiai vagy maláj csajok, se a pasik nem túl bizalomgerjesztőek, talán a kínaiak között volt még a legtöbb használható.
A maláj ATM-ek egyszerre háromszázötven eurónyi összeget engednek kivenni, néha csak kétszázötvenet. Ez főleg akkor idegesítő, amikor tudjuk, hogy legalább ezerötszázat el fogunk költeni, és semmi kedvünk nincs négyszer kifizetni a nemzetközi pénzfelvételért a díjat.
Az indiai éttermek jó részére ki van írva, hogy Halal az alapanyag, a kínaiakra sosincs, mivel a kínaiak kedvenc állata a disznó.
Annak ellenére, hogy Thaiföldnél gazdagabb az ország, az internet KL-től eltekintve, összességében lassú volt. Ráadásul a maláj állam hobbiból blokkolja az összes fontosabb torrent és pornó oldalt. Néha olyan oldalak is pornónak számítanak, amikenl az amerikai vadkeresztény törzsek sem háborodnának fel, de a velvet.hu szokásos napi ajánlata gond nélkül megjelenik.
Malajziában nincsenek kóbor kutyák, az iszlám tisztátalannak tartja őket, tehát az összest megölik. Viszont minden tele van félkóbor macskákkal, amiknek egytől egyig meg van kurtítva a farka. Minden városban, kivétel nélkül. Szerintünk valami nemzeti összeesküvés lehet mögötte. De legalább jól tápláltnak és egészségesnek néznek ki.
A malájok a legtöbb Ázsiaihoz hasonlóan képtelenek szakállt növeszteni, de bajuszra sajnos futja, és ezt meg is teszik. Kivétel nélkül mindegyik szarul nézett ki.
Akárcsak Thaiföldön, Malajziában is csak és kizárólag olyan légkondik találhatók, amik nem hajlandóak kikapcsolni a beállított hőmérséklet elérése után sem. Kézzel kell ügyeskedni, és majdnem bezárni a levegőnyílást, hogy ne tudja lehűteni tíz fokra hajnalra a szobát. Ráadásul úgy szerelik fel a többségét, hogy egyenesen az ágyra fújja a jeges levegőt.
A McDonalds Malajziában sem terjedt el, itt is KFC van minden sarkon. Viszont a Pizza Hut és a Dunkin Donuts is egész népszerű. 7-11 nincs minden sarkon, csak minden városban, de Thaiföldel ellentétben itt drága és a kiszolgálás is bunkó és érdektelen.
Pontosítva, a kiszolgálás egész Malajziában bunkó és érdektelen. Láthatólag a személyzet magasról tojik rá, hogy ott eszel-e vagy sem. Ezt az indiai étkezdék egy szinttel tovább viszik, mert a nap tetszőleges időpontjában az étlap fele éppen elfogyott („finisss”) és ezt csak úgy tudják ellenőrizni, hogy elcsoszognak a konyháig, benéznek, majd visszacsoszognak. A legjobb az volt, amikor a teljes étlapról csak és kizárólag currys csirke maradt, de ehhez öt ételt kellett végigkérdezni, mire gyanús lett, hogy egyszerűbb lenne az inverz halmazt meghatározni (vagyis mi kapható, nem pedig, hogy mi nem).
Malajzia relatív civilizáltságát azon lehet mérni, hogy szinte mindenki hord bukósisakot.
Habár rengeteg probléma van a vallások, rasszok és nemek közötti egyenlőtlenségen, azért a maláj parlamentnek sokkal több a női képviselője, mint a magyarnak, és ottlétünk alatt ment át egy törvény, ami a nagyvállalatok igazgatótanácsába minimum harminc százalék nőt követelt.
Alkoholt mindenhol lehet kapni, de nagyon drága. Viszont Thaiföldel szemben rendes nyugati importsöreik is vannak minden boltban. Emiatt összesen egy guinesst ittunk az ott tartózkodásunk alatt.
Magyar szót nem hallottunk Malajziában. Az egyik hostelben láttuk, hogy egy magyar pár is be volt jelentkezve, de nem sikerült megtalálni őket.
Malajzia három diszkrét darabban van szétszórva Ázsiában: a félsziget mellett Borneón van még két állam, közéjük pedig Brunei van ékelve.
Dél-Malajziában új gazdasági zóna épül, ahol a kormány egy új Szingapúrt szeretne létrehozni néhány évtized alatt. Vagonszám öntik a pénzt a fejlesztésbe, infrastruktúra, iroda és ipari parkok, lakónegyedek épülnek. Ez a külső szereplők szerint viccesen reménytelen, Szingapúr pedig boldogan fel fogja vásárolni az egészet.
Nagyon sok, és nagyon nyugati pláza van minden városban, és csak kínaiakat látni bennük. Vannak az egykori Skálára emlékeztető áruházak is, a malájok és indiaiak itt shoppingolnak.
Malajziában sem jön melegvíz a fürdőszobai csapokból, és itt sem bántuk.
A maláj turistagettókban népszerű a szállások egy különösen gusztustalan altípusa, amikor egy nagy szobát kétszer két méteres lyukakká osztanak gipszkarton válaszfalakkal, amik nem érnek a plafonig. Magánéletre annyi lehetőséget kínálnak, mint egy hálóterem, szúnyogmentesíteni nem lehet őket, és megmagyarázhatatlanul minden egységben külön-külön légkondi van.
Maláj tömegközlekedési eszközökön szigorúan tilos a sofőrnek fizetni, ehelyett egy kis dobozkába kell beszórni a pénzt. Erre több tábla is figyelmeztet, külön felhívva a figyelmet, hogy nemcsak a sofőrt, de téged is megbüntetnek, ha neki adod a pénzt.
A legtöbb maláj nyíltan rasszista, a taxisofőr más árat mond ugyanarra a távra egy kínainak, egy turistának, egy malájnak, egy indiainak és egy indonéz vendégmunkásnak. Nem mintha az utóbbi két rassznak lenne pénze taxira. Kapcsolódó megjegyzésként: a maláj taxisok egyáltalán nem hajlandóak használni a taxiórájukat, nevetve rázzák a fejüket, ha ilyen balgaságra kéred őket. Természetesen minden taxira hatalmas tábla van ragasztva: This is a metered taxi. Haggling is prohibited.
Malajziában ismerik a reggeli fogalmát, és van is többfajta nemzeti kenyérszerűségük. Viszont a reggeliző helyek jó része csak tízkor nyit.
