Vándorsün

Ubud a balinéz kultúra önjelölt fellegvára. Mint minden település a szigeten, ami nagyobb két háznál és egy rizsföldnél, valamikor Ubud is egy helyi törpekirályság székhelye volt, de ez még nem predesztinálta volna arra a szerepre, amit manapság betölt. Míg Kuta partiarcokkal…

Bali, mint remekül pozícionált márkanév egyet jelent a trópusi paradicsommal, kék tengerrel, arany homokkal, zöld pálmafákkal. A sziget csak egy aprócska pötty a térképen, Fejér megye nagyobb nála, de három és fél millióan lakják. Persze pálmafák máshol is vannak, ami igazán…

Indonézia erős beachekből, Malajziával vagy Thaifölddel ellentétben itt lényegében az összes part sima és homokos. Sajnos egyben szeméttel is borított, hogy az előttem jövőket idézzem, míg a kincses Nyugaton csak távoli fenyegetés, hogy a szemétáradat elborítja a földeket és…

Lényegében minden indonéz sziget egy-két vulkán terméke, eltekintve pár korall atolltól. Bali közepén ott van Anung, Florest Ramata és Kelimutu tartja a víz fölött, Lombok pedig nem áll semmi másból, mint a Rinjani vulkán lankáiból. Van néhány síkság, ami valami csoda…

Indonézia általunk érdekesnek ítélt szigetei egyetlen láncban helyezkednek el, a következő sorrendben: a legnyugatibb Jáva, és ennek is a nyugati csücskében van a főváros, Jakarta. A következő eggyel keletebbre Bali, utána Lombok, Sumbawa és végül Flores következik. Sumbawára…

Jáva szigetén még két vulkán várt ránk: Bromo és Ijen. Ezek egymástól és minden mástól is viszonylag távol estek, megközelítésük (főleg Ijen esetében), gyakorlatilag csak céljárművel volt lehetséges, néha még azzal sem. Mindkettő kétezer párszáz méter magas, de a…

Indonézia a világ legnépesebb muszlim állama, sőt, Kína, India és az USA után a negyedik legnépesebb az egész világon. Hogy pontosan mekkora és kik is lakják eléggé definíció kérdése. Valahol tizenkétezer és tizenhétezer között van a szigeteinek száma, és beszélt nyelvből…

Szingapúrban összesen 10 napot töltöttünk, ezalatt nagyon sok pénzt költöttünk, 78 eurót átlagosan naponta, a kimenő repülőjegy nélkül. 32% étkezésre, 4% tömegközlekedésre, 12% látnivalókra, 29% szállásra, 23% egyéb marhaságokra ment el. A szingapúri korházi…

Pontosan három hónappal ezelőtt indultunk útnak, és habár a végét még pontosan nem látjuk, még három hónap valószínűleg benne van. Néhány tanulságot azért magunkkal és a világgal kapcsolatban már le tudunk vonni. Először is, utazni jó. Nagyon jó. Az elmúlt három hónap…

Sentosa szigete száz évvel ezelőtt mindössze egy maláriás mocsár volt száz méterre Szingapúr szigetétől. Ma pedig egy egyedülálló jelenség; válasz arra a kérdésre, hogy mit kell építeni végtelen sok pénzből, ha lehetőséget szeretnénk adni kicsiny államunk polgárainak a…

Szingapúr Ázsia legdélibb pontján csücsül, pontosan egy fokkal az Egyenlítő fölött. Szerencsére mióta Thaiföldön leszálltunk, és elindultunk délre, az idő nem igazán változott, sőt, talán egy kicsit hűvösebb lett. Minden nap olyan 30-32 fok van, a páratartalomra pedig az…

Az utolsó városnézős állomásunk Malajziában Melaka volt, és ekkora már kicsit belefáradtunk a koloniál negyed-kínai negyed- little india szentháromságokba. Tulajdonképpen tökugyanazt kínálja az összes ilyen történelmi jellegű város, és amit kínál az nem sokkal több…

A buszút Kuala Selangor felé finoman szólva is érdekes volt. Egy olyan buszra szálltunk fel, ami csak a mi kedvünkért nézett be a városba, amúgy elszaladt volna mellette. Megkérdezték, hol rakjanak ki, mi kértük, hogy a városközpontban. Ezt persze figyelmen kívül hagyta, és…

A második ázsiai főváros, amit meglátogattunk Kuala Lumpur lett. A név körülbelül Sáros Mocsarat jelent, ezért a helyiek érthetően inkább KL-ként emlegetik. A város mindössze kétszáz éves, és ezt is a britek alapították. Ónbányából nőtt 1.3 milliós fővárossá az eltelt…

Az út második országa Malajzia volt, amit meglepő módon elég nehéz a „malájok földje”-ként jellemezni. Az ország etnikailag három részre esik szét, kétharmad maláj, 24% kínai, és 8% indiai alkotja az egyveleget. A három rassz nem keveredik, saját iskolákba jár,…

Thaiföldön összesen 50 napot töltöttünk, ezalatt a legészakibb határt 4 kilométerre közelítettük meg, a legdélibbet pedig át is léptük. Ezalatt naponta átlagosan 43 eurót költöttünk. Ebből 20% ment el szálláshelyekre, 14% utazásra, taxikra, 24% látnivalókra, túrákra, 42%…

Thaiföldön könnyen lehet olcsón jót enni. A konyha kevésbé változatos, mint az európai, már ami az elkészítési módokat illeti – szinte minden wokban készül. Viszont a felhasznált fűszervilág sokkal gazdagabb, rengeteg szószból, és érdekesnél érdekesebb…

Thaiföldi utolsó állomásunk sajnos nem úgy sült el, ahogy vártuk, NemSün fülfertőzése egészen komolyra fordult mire Krabiba értünk. Már az út maga is érdekes volt. Mivel nagyon nagy távot akartunk egy nap alatt megtenni, kénytelenek voltunk utazási irodához fordulni. Némi…

A keleti parton az utolsó szigetünk Ko Tao (Koh Tao) volt, a Teknőcsziget. Teknősöknek nyoma sincs száz kilométeres körzetben, de a legenda szerint az első thai hajóst, aki felfedezte a szigetet, egy teknősre emlékeztette a láthatárról. A helyiek szerint nagyon be lehetett szívva az…

Az első igazi szigetünk Ko Phangan volt. A hely legfőbb érdekessége a Full Moon Party, amit meglepő módon minden teliholdkor tartanak. Ilyenkor a sziget legszebb partja (Haad Rin Beach) egy éjszakára egyetlen hatalmas bikinis partivá alakul. Eredetileg trance volt a fő vonal, de manapság…

Phuketben léptük át az egy hónapos pszichológiai határt. Láttunk már hegyeket, romokat, városokat, vízeséseket, itt volt az ideje a tengerparton döglésnek is. Amikor megérkeztünk, még voltak halvány terveink, hogy robogót bérelünk, és minden nap más partszakaszon heverünk el,…

A nyugati monszun erősen a nyakunkon volt már, amikor elhagytuk Pait. Sajnos a hegyekben az egyetlen rendelkezésre álló programfajta az egész napos kirándulás, amit egy délután egykor menetrendszerűen érkező zuhé csúnyán tönkretesz. A következő célpontunk Phuket szigete volt, a…

Pai volt az utolsó állomásunk Észak-Thaiföldön. Hiába érkezett meg a monszun időközben, így is majdnem egy hetet töltöttünk itt. A város igazi hátizsákos mekka. Hatszáz méter magasan rejtőzik egy kis medencében, amit minden irányból másfél, két kilométeres hegyek vesznek…

Már a túra elején eldöntöttük, hogy márpedig mi elefántogolni fogunk, és nem is az olcsó verziót, hanem az egész napos mahout (elefántsofőr) képzést próbáljuk ki. Mivel Thaiföldön betiltották a fakitermelést, ami az elefántok elsődleges munkája volt, és kicsivel később az…

Összefoglaló videó Wat Pho-ról, némi magyarázattal megfűszerezve Testedzés egy Bangkoki parkban Az úszó piac Bangkoktól északra